Mit adott nekem a Cursillo?

648

Tímea vagyok, egy hétköznapi édesanya. Vagy legalább eddig azt gondoltam. A Cursillo azonban megmutatta, hogy bár egy vagyok a sok közül, de mégis egyedi. Mert nem csak úgy születünk meg a világba. Istennek mindenkivel külön terve van.

Egyik nap egy barátom megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni egy Cursillóra. Anélkül, hogy tudtam volna, mi az, azonnal igent mondtam. Gondoltam, ha csak három napra kiszabadulok a mindennapi mókuskerékből, már megérte…

Hogy mi történt ott, vagy hogy mit kaptam a Cursillón, azt sem leírni, sem szavakkal elmondani nem lehet. Azt az érzést meg kell tapasztalni. Pár szóban azért megpróbálom.

A Cursillón mindannyian egyformák vagyunk: igazgató, munkanélküli, diák vagy nagymama, e téren nincs különbség. A Cursillo előtt nem találtam a helyem, valami űrt éreztem, már lassan mosolyogni is elfelejtettem, beszürkültem. De ott szeretetet kaptam olyan emberektől, mint te vagy én, akiket addig nem ismertem. Életre szóló barátságok köttettek. Most újra tudok mosolyogni, és ezt nemcsak én, hanem más is észrevette. Hazaérve ismerőseim azt kérdezték: hol jártál, teljesen ki vagy cserélve! Ha legközelebb mégy, vigyél engem is magaddal! A Cursillo megmutatta, mi a feladatom, lelkierőt is kaptam. Olyan szeretet és bátorság költözött a szívembe, hogy azt lehetetlen elmondani.

Úgy indultam haza, hogy bármilyen akadály kerül is az utamba, biztos megbirkózom vele.

Kerestem valamit; hogy mit, azt addig nem tudtam, de valami hiányzott. A Cursillón kaptam meg a választ. De hogy átérezd az egészet, ahhoz el kell menni a Cursillóra. Szánd rá azt a három napot, meglátod, megéri!

Krisztus számít Rád! Adj neki esélyt! 2011. március 10-én, csütörtökön, anyukám unszolására én is elindultam Szinyákra, a 11. Női Cursillóra. Az elején, illetve induláskor tele voltam félelemmel és gátlásokkal, mivel arra gondoltam, én leszek a legfiatalabb résztvevő (huszonévesen), mi keresnivalóm nekem ott? Egy csomó idegen, tőlem jó pár évvel idősebb ember között!

Persze ekkor már késő volt: jelentkeztem rá, szégyelltem volna mégis lemondani! Az odafelé úton is egyre csak az járt a fejemben, mennyire önző és képmutató vagyok, mivel csak azért indultam el, hogy láthassam a gyönyörű, festői szépségű tájat, illetve az európai színvonalú lelkigyakorlatos házat! Ebből is látszik, hogy csak magammal és a saját kikapcsolódásommal törődtem. Ezen őrlődtem egész nap, bűntudatom volt.

Másnap reggel elhatároztam, hogy amint lesz lehetőség a szentgyónásra, leteszem ezt a terhet a vállamról az Úristen elé. Elhatározásomnak péntek este eleget tehettem.

A szentgyónás után új lendülettel és tanulni akarással folytattam. Aktívan kell részt vennem, mert Ő azt akarja, hogy megértsem, miért is hívott engem pont most és pont erre a Cursillóra. Akaratom jónak bizonyult, mert megértettem, miért is hívott Isten. Azt akarja, hogy én is hiteles és ne képmutató keresztény legyek, aki esetleg minden vasárnap részt vesz a szentmisén és sokat imádkozik, mégis „süket” és „vak”. Megértettem azt is, mivel Cursillón csak egyszer vehetünk részt egy életben, hogy nekem itt, a saját környezetemben: a családomban, a munkahelyemen, a barátaim társaságában kell hiteles kereszténnyé válnom.

Sajnos nem mondhatom magam sem jónak, sem helyesen és tisztán vallásosnak, de minden nap igyekszem erre törekedni. Mivel „Krisztus számít rám!”, nem mondhatok neki nemet! Nem kell világmegváltó dolgokban gondolkodnunk, mert a kicsiny tettekben nyilvánul meg embertársaink iránti szeretetünk.

Ezért kell hát megpróbálnunk mindenkit szeretni, még azt is, aki elsőre talán ellenszenvesnek tűnik számunkra.

A Cursillón elhangzott egyik mondat szerint a szeretet nem érzés, hanem döntés! Döntés amellett, hogy hibái ellenére akarunk, megpróbálunk valakit szeretni, megpróbálunk vele barátkozni, segíteni őt, és ezáltal közelebb vinni Jézus Krisztushoz. Ne menjünk el mások problémái mellett, hanem lehetőségünk szerint próbáljunk meg segíteni rajtuk. Akarjunk valamilyen közösséghez tartozni, mert jó közösségbe tartozni!

Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el Cursillóra, mert sok mindenre rá fog jönni és problémáira megoldást, kérdéseire választ fog kapni! Amit ott megtapasztaltam, azt nem lehet elmondani, átadni, azt mindenkinek meg kell tapasztalnia.

Szeretettel: egy résztvevő

Előző cikkHazai hírek, felhívások
Következő cikkKapisztrán Szent János, a hit rendíthetetlen katonája