„Nem kell azonnal megérteni” – Szakrális témájú előadással indult a színházi évad Beregszászban

213

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata 2017 szeptemberétől egy szakrális témájú darabot játszik. A Gerendák című előadás előkészítéséről, mondanivalójáról, különlegességéről bővebben Kacsur András, az intézmény igazgatója mesél.

– Kinek az ötlete alapján valósult meg a Gerendák című előadás megrendezése Beregszászban?
– Verebes Ernő Gerendák című művével kilenc évvel ezelőtt találkoztunk Debrecenben, ahol felolvasószínházat szerveztek. A beregszászi társulatot kérték fel erre a munkára, de akkor még valamivel másabb szereposztásban. Felolvasva is nagyon szép és hatásos volt. A leírt szöveg körül sajátos légkör jön létre, ami varázslatosságával rögtön megfogja az embert, majd nem is hagyja el az előadás végéig, vagy talán azután sem.
Néhány évvel később ismét felolvasószínház kerekedett belőle. Akkoriban merült fel Rideg Zsófia, a Nemzeti Színház dramaturgja részéről, hogy színpadra kellene állítani a művet. Ötleteket keresett, összeállította a darabot, és a beregszászi színészeket kérte meg, hogy vállalják el az előadást.
A díszletet és a jelmezeket Bakos Ildikó szobrász tervezte meg, aki alkotásával nagyon eltalálta az előadás lényegét. Nem túl bonyolult, jól használható, jól mutat. A Gerendák zenéjét, pontosabban hangeffektusait Wittek Béla gitárművész komponálta. Farkas Tünde népdalénekes pedig néhány ősi szakrális dallal gazdagította az előadást.

– Miről szól az előadás?
– Amikor az ember a külső világ felől fenyegetettséget érez, akkor bezárkózik. Az előadás arról szól, hogy az, aki saját magába menekül, még nem érte el a célját. A bensőt át kell alakítani, úgy, hogy lakhatóvá váljon. Ebben rengeteget segít az ima, de az éneklés is, hiszen pszichológiailag bizonyított tény, hogy aki énekel, az nem fél.

– Milyen szimbólumokkal találkozhatunk a Gerendákban?
– Az előadás szövege, miliője nagyon különleges, mert nem szól konkrétumokról. A színpad közepén egy malmot látunk, mely a templom jelképe. A malomban őrlik meg a búzát, abból lesz a liszt, aztán majd a kenyér, ami szimbolizálja az életet, az átváltozást. Több párhuzamot találunk a Szentírás és a darab szereplői között. A gyermek, az ördög is jelkép. A Szentlélek párhuzamára is rábukkanunk, habár hangtalanul van jelen.

– Kinek szól a darab? Milyen korosztálynak? Hívőknek vagy éppen nem hívőknek?
– Nem hinném, hogy ennyire kategorizálni kellene. Bárki megtekintheti, de hagynia kell magát sodródni. Nem baj, ha nem kizárólag a színdarab történéseire összpontosít. Engednie kell, hogy hasson az emberre az, ami lát, amit hall az előadásban.

– Célba ért-e a mű mondanivalója?
– Nem egy könnyed vígjátékról van szó. Az előadás nem ad választ az élet kérdéseire. Valójában kérdéseket sem vet fel. Inkább egy történet közepébe rántja bele a nézőt. A történetnek vége szakad, de nem világos, hogy hogyan. A nézőnek nem kell eldöntenie, hogy helyesen cselekedtek-e a szereplők vagy nem. Ez az előadás egy picit más szintre emeli az embert, a gondolkodását. És ha a néző fürdőzik még egy kicsit a látottakban, megpróbál összefüggéseket találni, akkor a színház elérte a célját, hiszen valamit adott az embernek. Kirántotta a hétköznapokból, a saját világából.

– A színész hogyan éli meg ezt az előadást a színpadon és a próbák alatt?
– Valamelyest megszenvedtünk vele, mert a szövege nem hétköznapi, nem adott túl sok támpontot. A színésznek muszáj összefüggéseket találnia, de a rendező is segít ebben. Létre kell hoznunk egy kapcsolatrendszert a szereplők között, ami nem mindig könnyű. Ebben az előadásban nincsenek vélemények, a dolgok csak úgy megtörténnek az emberrel, aki csupán elszenvedője az eseményeknek.

– Ez egy eléggé passzív embernek a meghatározása.
– Nem egészen. Az életben sok mindenhez időre van szükség, olykor sok időre. Például, amikor megszületik egy gyerek, még magatehetetlen. Tizenöt-húsz évre van szükség, mire megérti a csavaros vicceket vagy éppen talicskán el tudja hordani a szemetet.
Ennek az előadásnak a feldolgozásához is idő kell. Az ember másfél órát ül a színházban. Aztán, van, aki dühöng, hogy ennyi idő alatt nem kapott választ, vagy mert nem érti rögtön a lényegét. És talán száz nézőből kettő mosolyog, mert számukra szép volt. De talán még ők sem értik. Van, amit nem kell azonnal megérteni, van, amit csak érezni kell.

– Beregszászon kívül hol játszotta a társulat a darabot?
– Májusban mutattuk be Beregszászban. Azóta előadtuk már Técsőn, Nagyszőlősön, Ungváron, Csapon, Munkácson. Egy kisebb kárpátaljai turné alakult most ősszel.
Novemberben Budapestre is elvisszük a Gerendákat. 2018 februárjában pedig az Újszínházban egy keresztény színházfesztiválon veszünk részt ezzel a színdarabbal. És természetesen Beregszászban is megtekinthető lesz a továbbiakban.

Bundáné Fehér Rita