Örülni és ünnepelni – de hogyan?

A keresztény emberben a nagyobb ünnepek körül felmerül a rímben feltett kérdés. Beállok-e a fogyasztói társadalom diktálta iramba és úgy örülök, szó-és kapcsolódok ki, mint a világ fiai, az ünnep után nagy ürességet érezve a szívemben, vagy egyszerűen magamra zárom az ajtót és elvonulok. Most, a farsangi időszakban újra aktuális lehet ez a kérdés. A válasz valahol a két véglet között van. A keresztény embernek nem kell elbújnia, de a másik végletbe sem kell esnie. Lehet ünnepelni és örülni keresztény – krisztusi – módon is.

„Mikor (Jézus) 12 éves lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.”

Mit jelenthet ma ez a kifejezés: „az ünnepi szokás szerint”?

Az ünnep: vallási fogalom. Áldozatbemutatás és Istennek szentelt nyugalom, kiemelkedik a szürke hétköznapok sorából. Lüktetés, hullámzás, rítus, (szertartásrend), az ünnepelt felé fordulás. Ünnepelni Istennek bemutatott közös áldozattal, zenével, tánccal, munkaszünettel és ünnepi ruhában kell. Minden ünnep örömet és értelmet ad az embernek (összejövetel, evés-ivás). Az ünnep a kommunikáció, a kapcsolatfelvétel egyik formája és nagy lehetősége. Megerősíti emberi kapcsolatainkat, Láthatjuk, hogy a jeruzsálemi zarándoklatnak megvolt a maga ünnepi rendje, szokása. Az ünnepre elő kellett készülni, nem kapkodva, sietve beesni, hanem összeszedetten, testben-lélekben felkészülve. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy nekünk vannak-e még „ünnepi szokásaink”! Milyenek az ünnepeink? Van-e „menetrendje”, kialakult ritmusa egy-egy ünnepnek az életünkben, vagy úgy gondoljuk, hogy „majd csak lesz valahogy”?

Ünnepeink alkalmából első helyen áll-e a hálaadás az Istennek? Vannak-e olyan ételek, italok, amelyek csak ünnepen és különleges alkalommal kerülnek az asztalra?

Az a kisiskolás fiú jut eszembe, akit egyszer, családlátogatáskor megkérdeztem, milyen süteményt szeret. Ő megmondta, és illedelmesen hozzátette: „Anyukám azt a süteményt különleges alkalmakkor készíti el, évente háromszor: karácsonykor, húsvétkor és a születésnapomon!” S a szülőkkel beszélgetve kiderült, hogy minden ünnepnek megvan a maga hangulata, szertartása és mindenre rászánják a kellő időt. Igen, ez a család még tud valamit az ünnepi szokásokról. Arról, hogy az ünnepre készülni kell, és legelső helyen kell lennie az Istennek szánt időnek. Utána jöhet a családi, baráti kapcsolatok ápolása és elmélyítése, jöhet a kikapcsolódás, a lazítás.

Gondoljuk át újra ünneplésünket! A Prédikátor azt mondja, hogy mindennek megvan a maga ideje, (vő.: Précl 3,1). Az ünneplésnek, a kikapcsolódásnak, a farsangolásnak is megvan a maga ideje. Idén február 20-ig, Húshagyó van lehetőség farsangolni, mert 21-én már Hamvazószerda van, a Nagyböjt ünnepélyes kezdete. Ünneplésünk, farsangolásunk ne lógjon bele a böjti időbe!

A farsangi időszak – Vízkereszt ünnepétől Húshagyó keddig – a vidám ünneplés, a karneválok időszaka. Sok helyen hozzátartozik a fényes, álarcos felvonulás, a maszkabál. A karnevál szót a „carne, vale” – ..hús, Isten veled” – kifejezésből származtatják, jelezve, hogy az ünneplés után kezdődik a böjti időszak.

Lengyel Donát OFM