Pálforduló: Szent Pál apostol megtérése

375

Ami Saullal történt a damaszkuszi úton, az igazi megtérés volt: az értelem, a gondolkodás, az élet átformálása. Megtérése arra szólít fel mindannyiunkat, hogy elgondolkodjunk, kérjük a hit ajándékát, a Szentlélek kegyelmét, hogy ugyanazzal a bátorsággal, szókimondással legyünk Krisztus követői, úgy, hogy a szeretetben egyre gazdagabbá váljunk. A hittől vezérelt élet remél, és értelmet talál a küzdelemben, a szeretet tetteiben, mert a földi dolgok közül a szeretet az, ami ugyanakkor mennyei is, emberi és isteni, ideig való és örök.

A keresztények üldözőjéből lett apostol rengeteg bántalmazást szenvedett el a kereszténység üldözőitől. Az üldözők dühének számtalan kitörését kellett elviselniük a keresztényeknek az egyház kétezer éves történelme során. Felvetődik a kérdés: miért ez a zsigeri gyűlölet az egyházzal és a hívő emberekkel szemben? Ugyanez a kérdés hangzott el a damaszkuszi úton is: „Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Az egyház ellenségei nem tudnak magyarázatot adni gyűlölködésükre. Hiszen csak a legritkább esetben éri az egyházat támadás és üldözés a keresztények életében is sajnos előforduló bűnök és gyengeségek miatt. Ezeket szinte kárörvendően elfogadja a keresztényellenes világ. Más oka van a dühödt szembenállásnak. Az, hogy Jézussal kapcsolatban senki sem maradhat közömbös. Az Isten szava ugyanis minden kétélű kardnál élesebb, a szív mélyéig hatol, megítéli gondolatait és érzéseit… Aki bűnös cselekedetei miatt önmagát sem tudja szeretni, gyűlöli azokat is, akik másképpen törekszenek élni. Valójában nem is a keresztényekkel van baja, hanem önmagával, saját cselekedeteivel – és magával Istennel.

forrás: szentkeresztplebania.hu

Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus „kicsinyt” jelent. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.

Pál a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén fekvő Tarzuszban született. Családja Benjamin törzsének tagja volt, a középső társadalmi szinthez tartoztak; ragaszkodtak a zsidó hagyományokhoz. Pál tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget; ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist.

Meghívatásával együtt Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.

A népek szent apostolának életéről – aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban – tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok Cselekedetei.

forrás: Magyar Kurír

Nem tudjuk, mikor végezték ki Szent Pál apostolt Rómában, de ismerjük a helyet, ahol lefejezték: a Rómából Ostiába vezető út harmadik mérföldköve mellett.
Egy régi legenda szól arról, hogy azon a helyen, ahol szent feje a földre hullt, három forrás fakadt. Mély értelmű jelképe ez annak az élet-folyamnak, amely Pálon át a világba áradt.