Pio atya és a Kis Jézus váratlan találkozása

Pio atya nagyon szerette a karácsonyt, és már kisgyerekkorában különösen tisztelte a Gyermek Jézust.

Joseph Mary Elder kapucinus szerzetes azt írta, pietrelcinai otthonában Pio atya gyermekként maga készítette a jászolt; gyakran már októberben elkezdett dolgozni rajta. Miközben a család birkáit legeltette barátaival, agyagot is keresett, amiből elkészíthette a pásztorok, állatok és a háromkirályok alakját. Különös gonddal készítette a Kis Jézust, újra és újra nekilátott, amíg azt nem érezte, hogy tökéletes lett.

A Gyermek Jézus iránti tisztelet egész életében elkísérte. Egy lelki gyermekéhez írott levelében azt fogalmazta meg: „Amikor a szent kilenced elkezdődik a Kis Jézus tiszteletére, úgy érzem, mintha a lelkem újjászületne. Úgy érzem, mintha túl kicsi lenne a szívem hozzá, hogy befogadja mindezt a mennyei áldást.”

Az éjféli mise mindig örömteli ünnepet jelentett Pio atya számára, soha ki nem hagyta volna. Lelkét az égbe, Istenhez emelte a hatalmas öröm.

Többen is tanúskodtak arról, hogy látták a kisded Jézust Pio atya karjaiban.

Renzo Allegri így írja le az esetet: „Rózsafüzért imádkoztunk a misére várva. Pio atya is velünk imádkozott. Egyszer csak valami dicsfényt láttam, és a Kis Jézus jelent meg Pio atya karjaiban. Pio atya egészen átszellemült, tekintete a karjaiban fekvő gyermeken nyugodott, arcát beragyogta a meglepett mosoly. Amikor a látomás eltűnt, abból, ahogy néztem rá, nyilvánvaló volt számára, hogy mindent láttam. Odahajolt, és arra kért, ne beszéljek erről senkinek.”

Hasonló történetet mesélt el Raffaele da Sant’Elia, aki évekig Pio atya szomszédja volt.

„1924 karácsonyán, amikor elindultam a templomba az éjféli misére, a hatalmas és sötét folyosót csak egy kis olajmécses világította meg. A sok árny között ki tudtam venni Pio atya alakját, aki szintén a templomba igyekezett. A szobájából jött, és lassan ballagott a folyosón. Észrevettem, hogy fénysugár burkolja be őt. Jobban megnéztem, és láttam, a Gyermek Jézust tartja a karjaiban. A földhöz szegezve megálltam a szobám ajtajában, és térdre hullottam. Pio atya továbbment, ragyogástól övezve. Észre sem vette, hogy ott vagyok.”

Ezek a természetfölötti események is azt mutatják meg, milyen mélységes volt Pio atya szeretete Isten iránt; milyen egyszerűség és alázat élt benne, és milyen nyitott szívvel fogadott minden mennyei áldást, amit Isten tervezett számára.

Mi is nyissuk meg szívünket a Gyermek Jézus előtt karácsonykor, és engedjük, hogy Isten szeretete elárasszon minket örömmel!

Forrás: Magyar Kurír/Aleteia.org; Capuchins.org