„Rád bízzuk az élők ügyét”

„Ó Mária, ki az új világ hajnala és az élők Anyja vagy, rád bízzuk az élők ügyét”(Szent II. János Pál: Evangelium Vitae).
Április 13-15. között tartották meg Nagyszőlősön fiatalok számára az újabb életvédő tréninget, melyet a Magyarországról érkezett Keresztes Ilona és Fekete Tünde vezetett. A tavalyihoz hasonlóan idén is a legfontosabb témákat boncolgattuk: mi is az élet, mikortól számít a magzat embernek, miben segíthetünk egy krízishelyzetben lévő kismamának.

Mindez játékos és interaktív módon ment végbe. A programokban a fiúk és lányok csapatmunkája nagy szerepet játszott. Jó volt látni, hogy ennyi fiatal képes rászánni az idejét és energiáját arra, hogy tegyenek valamit a jövendő nemzedékért. A megindító és tanulságos csoportbeszélgetések rávilágítottak arra, hogy ha kisebb csoportban is, de képesek vagyunk tenni valamit azért, hogy a kis „szedercsíra” meglássa a napvilágot. Pozitív visszajelzés volt számomra, hogy a hétvége befejeztével mindenki tettre készen indult a hazaútra. A programot megkoronázta a lelki adoptálás, melyre a nagyszőlősi római katolikus templomban került sor; nemcsak arra tettünk ígéretet, hogy a magzat életéért imádkozunk, hanem arra is, hogy a szülők, a család és a társadalom megítélése is megváltozzon. A fogadalomtétel ideje alatt olyan mély belső melegség töltött el, amelyet szavakkal nehezen tudnék kifejezni. A tudat, hogy imával egy még meg nem született gyermek életét meg lehet menteni, átformálja az ember bensőjét, és olyan célt tűz elé, amelyért érdemes küzdeni. A pro life mozgalom nálunk még gyerekcipőben jár, de hiszem, hogy ebből valami nagy dolog lesz.

Pasztellák Krisztina

Tudtad?
A magzat már sírni és mosolyogni is tud az anyaméhben!

Eddig is ismert volt, hogy a magzat reagál a külső zajokra, az anya szívverésére, hallja a zenét, s világra jötte után felismeri annak dallamát, most azonban sikerült azt is igazolni, hogy erős külső hanghatásokra akár már az anyaméhben is „sírva is fakadhat”.

Új-zélandi kutatók tizenegy magzatot vizsgáltak ultrahangos felvételek segítségével. A kutatók az alacsony decibelű hangoknak kitett magzatoknál megfigyelték, hogy a pici kezdetben fészkelődik, sóhajtozik, ám ha sokáig hallja a számára kellemetlen hangokat, behunyja a szemét, kidugja nyelvecskéjét és „rázendít”: arcmimikája a hangosan síró csecsemőkére jellemző.

Először 33 hetes magzatnál figyelték meg a sírásszerű viselkedést, később a sírást kisebb magzatoknál is észrevették.
Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a terhesség 29. hete előtt a magzat nem érez fájdalmat. A sírás azonban olyan összetett agyi és érzékszervi képességeket feltételez, melyekkel már együtt jár a fájdalom érzékelésének képessége is.