ROMZSA TÓDOR FÖLDI MARADVÁNYAI KÜLÖNÖS MEGTALÁLÁSÁNAK TÖRTÉNETE

186

Előzmények

Romzsa Tódor püspököt 1947. november 4-én temették el az Ungvári Görög Katolikus Székesegyház kriptájában. A székesegyház 1949 februárjában az Ortodox Egyház használatába került. A görög katolikusok 1991 őszén vették ismét birtokukba a templomot.
Már az 50-es évek elejétől elterjedt a hír, hogy a székesegyház kriptájából elszállították a vértanú Tódor püspök földi maradványait, akiről már halála napján köztudott volt, hogy valamilyen azonosítatlan méreggel ölték meg kórházi kezelése során.
Ezt az általánosan elterjedt és elfogadott meggyőződést egy 1996-ban Moszkvában megjelent könyv egyik mondata szinte végérvényesen valószínűsíthette. Szerzője Pavel Szudoplatov NKVD-KGB tábornok mondja el pályafutásának részleteit, köztük Romzsa püspök az államvezetés döntése nyomán általa szervezett titkos meggyilkolását is. Az így likvidáltakról írja, hogy a “különleges állami döntések nyomán megsemmisítettek vonatkozásában a kremálás speciális gyakorlata volt előírva, feltételezhetően a gyilkosság nyomainak és eszközeinek végleges megsemmisítése céljából. Érthetőnek látszott Romzsa püspökkel kapcsolatban is, hogy testét ezért kellett eltávolítani, mihelyst az lehetővé vált a görög katolikusok kiűzetése után a templomból.
És bár a székesegyházat már 1991 végétől a görög katolikusok használták, az anyagiak hiánya miatt is elsősorban magát a templomot kellett rendbe hozni, helyreállítani. Csak 1996-ban került sor a kriptára.
Erre így emlékszik Holovács József segédpüspök: „Szinte sokkos állapotba kerültem a látványtól – csak egyetlen sír látszott érintetlennek. A többi sírfeliratos tábla összetörve, a sírhelyek kiürítve, a földön csonttörmelék, a falakról levált vakolat, korhadt famaradványok, rongyok, még üres pálinkásüvegek is. A szemét térdig ért, a járást se tette lehetővé. A helyszín kitakarítása után a csontmaradványokat egybegyűjtötték. Sor került Tódor püspök sírhelyének azonosítására is, amelyben az akkori gyertyavivő kispap és a koporsó elhelyezésénél szintén segédkező Szabó György atya, az egyházmegye mai irodaigazgatója is részt vett. Annak idején többedmagunkkal tartottuk vállunkon a koporsót, majd becsúsztattuk helyére. Akkori elhelyezkedésünk rekonstruálása alapján volt megállapítható, hogy csak a bal felső üreg lehetett Tódor püspök sírhelye.” Ezt igazolja egy fennmaradt fénykép is, ahol két kispap fogja közre az eltemettetés helyét, a baloldali üregeket.

TÓDOR PÜSPÖK MARADVÁNYAINAK VÁRATLAN MEGTALÁLÁSA

1998.június 3- Délelőtt 9 óra (közép-európai idő szerint).
Miután elvégezték a szent liturgiát, az ungvári székesegyház két papja lemegy a kriptába. Tódor püspök eltemetésének helyét akarják megvizsgálni, egyikőjük, Vaszkó József-András atya javaslatára, hátha előkerül legalább egy korhadt töredék a vértanú koporsójából. Ha sor kerül rá, az is ereklyeszámba mehet majd. Előzetes megállapodásuk szerint odavárják Teofilia OSBM szerzetesnővért is, aki Tódor püspök életének utolsó napjaiban ápolta őt a munkácsi kórházban.
Kinyitják a vasajtót, lemennek a lépcsőkön, bekapcsolják a pár éve beszerelt villanyvilágítást, keresztülhaladnak a kripta első, egyenes szakaszán. Elmennek egy kis üvegkoporsó mellett, most ott vannak elhelyezve a kripta rendbehozatala során összegyűjtött csonttöredékek, a mindent elborító sárból szedték össze a korábban feltört és kirabolt régi sírokból kiszórt maradványokat. Balra, jobbra, majd megint balra fordulnak, és az ismét balra nyíló szakasz végén már látják a gyér fényben Tódor püspök eltemetésének helyét, a négy nyílás közül a bal felső az, .a püspök temetésén résztvevők tanúsága szerint.
Belevilágítanak a magukkal hozott erős fényű kézilámpással. Teljesen üres, csak néhány apró, már porló száraz virág van a peremén, úgy tűnik, nemrégen cementezhették le az alját, ahogy a kripta valamikor homokkal vastagon borított földpadlóját is lebetonozták.
A kripta hűvös, de mégis fülledtnek, páradúsnak ható levegőjében némileg tanácstalanul állnak mindketten. A fiatalabb megkérdi, hogy a három, valaha szintén téglával befalazott, de most nyitott üregben látszó korhadt, látnivalón feltört koporsókat megvizsgálták-e korábban. Társa nem válaszol. Erre lehajol a valaha Tódor püspök koporsóját rejtő üreg alatti nyíláshoz, bevilágít. Csak alulról maradt meg pár sor tégla, akadálytalanul vizsgálhatja a feltört koporsó elejét. Letérdel, benyúl az üregbe, megfogja a koporsó korhadt deszkáját – erőfeszítés nélkül a kezében marad. Félreteszi és belevilágít a koporsóba.
Málló szövet tűnik elő a sötétbarnára aszalódott forgácsba ágyazódva, és legelöl, mintha valami más is oda lenne temetve a mindent elborító forgácsba, mintha lenne ott valami – kiemeli. Egy koponya maradványa – a homlok magasságában vízszintesen elfűrészelve. Bal pofacsontja a hozzá tartozó felső állkapoccsal együtt hiányzik. Visszanyúl, kitapintja a koponyatetőt, óvatosan azt is kiemeli. Összeülik a koponyával. Társa felé fordul, még mindig térdelve, felmutatja a leletet: „A koponyatető szakszerű lefűrészelése a boncolás nyilvánvaló jele.” Feláll a lelettel. (Az a tény, hogy Tódor püspök testét a munkácsi kórházban felboncolták, közismert…)
Némi meglepetésére társa, kérésére még visszaszólva, hogy hová tette a kriptakulcsot, megjegyezve, hogy hívek várják, hirtelen elsiet.
Az egyedül maradt pap egy másodpercig nem mozdul, elemezni próbálja a helyzetet. Úgy dönt, hogy bár egymagában, de folytatja a kutatást. Ismét odatérdel a sírüreg nyílása elé, a forgácstömegbe bele-belemarkolva, kiszűrve a tenyerébe kerülő tárgyakat. A koponya környékén 10-15 ujjperec és a kézfejcsont kerül elő – utólag erről azt hiszi, hogy a sírrablók gyűrű után kutatva rántották előre az akkor még darabjaira teljesen szét nem esett kézfejet. Egy fekete, kb. négy centis, szárain gömböcskékkel végződő fakereszt-töredéket talál.
KI LEHET ITT ELTEMETVE? LEHETETLEN, HOGY Ő LENNE…

(folytatjuk)