Roska Péter atya lelkigyakorlata Ungváron

841

Az idei nyáron is eljött hozzánk Roska Péter atya lelkigyakorlatot tartani, immár nyolcadik alkalommal. Valahogy mindig eltalálja azokat a témákat, amelyekre éppen szükségünk van. A tékozló fiú története (Lk 15,11-32) mindannyiunknak ismerős… Bizony, mennyire kellene örülnünk egy „kezdő” templomba járónak, nem pedig kinézni vagy kibeszélni a templomból, ami pedig emberi irigységünkből kifolyólag előfordul. Mindezek ellenére Isten mégis ránk tékozolja szeretetét… Olyan jó volt szentségimádáskor elcsendesedni, és figyelni Jézust, hogy mit is akar nekem mondani, amit máskor nem hallok meg. Másnap a vihar lecsendesítéséről szóló részt (Mk 4,35-41) beszéltük meg. „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” (Mk 4,40). Kis problémáknál is gyakran elcsüggedünk, pedig ha Jézus velünk – ki ellenünk?

Átelmélkedtük a 63. zsoltár csodálatos verseit, aláhúztuk a számunkra legtöbbet jelentő mondatait, amelyeket aztán a csoportbeszélgetéseken megvitattunk. „Mert irgalmad többet ér, mint az élet… Még fekvőhelyemen is rád gondolok, hajnalig rólad elmélkedem…” Kiderült, hogy az én gondolataim máséival is egyeznek.

Harmadik napon a vámos Zakeusról gondolkodtunk (Lk 1-10). A zsidóknál a vámos foglalkozásából kifolyólag bűnösnek számított. „Ma a te házadban kell megszállnom” – mondta Jézus (Lk 15,5), hiszen a betegnek kell az orvos.” „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Lk 19,10).

Az esti szentmisét Péter atyával közösen tartotta a püspök atya, akivel utána kötetlen, tanulságos beszélgetés következett. Köszönjük, hogy olyan közvetlen a híveivel! Köszönetet mondok Istennek, Péter atyának, a házigazdánknak (a domonkos nővéreknek), a szakácsnőknek és az összes résztvevőnek azért, hogy vannak. Hitben megerősödve, feltöltődve, áldással tértünk haza.

P.É.
(egy résztvevő)

Előző cikkTemplomszentelés Szvidovecen
Következő cikkA püspök „elvarázsolt” Bibliája