Szent Dénes, Párizs püspöke

Az 520 körül keletkezett Szent Genovéva-életrajz arról tudósít, hogy Genovéva (+ 502 körül) bazilikát építtetett a vértanú Dénes püspök emlékezetére.

Tours-i Szent Gergely azt írta róla, hogy Itáliában született, és 250 táján hat hittérítő püspöktársával együtt küldték Galliába, ahol Párizs első püspöke lett. Dénes a galliai egyházat alapító hét püspök egyike volt, akik Decius császár idején Rómából Galliába jöttek. A hét püspökség, amelyeknek püspökeit Gergely leírása megnevezi, valóban a 3. század közepén keletkezett.

A Jeromos-féle martyrologium feljegyzi, hogy október 9-én Szent Dionysiust társaival, Szent Rusticus áldozópappal és Szent Eleutherius diakónussal együtt a pogányok megölték. Szent Gergely már kifejezetten állítja, hogy a párizsi püspököt karddal végezték ki, Genovéva életrajza pedig megnevezi az utcát is, ahol a vértanúság történt: „Vicus Catulliacus”.

Gallia, a mai Franciaország, a Római Birodalomhoz tartozott, és déli tengerpartján a kereszténység korán elterjedt. A II-III. századból már több vértanúról tudunk. Dénes és két társa együtt érkezett Lutetia Parisiorumba, s a Szajna egyik szigetén megalapították a kereszténység egyik galliai központját.

Párizs első püspökének és vértanútársainak életéből azonban inkább csak a legendás elbeszélések alapján alkothatunk valami képet. Dénes olyan eredményesen hirdette az igét, hogy Decius uralkodása idején mindhármukat hosszú időre tömlöcbe vetették. Társaival együtt először gúnyt űztek belőle, majd mindannyiukat megkínozták a börtönben.

Dénest utána rostélyhoz bilincselték és tűz fölé helyezték; ezután vadállatok elé dobták, végül keresztre szegezték. De sem a hitét, sem az életét nem tudták kioltani. Akkor ismét visszavitték a börtönbe, ahol Dénes sok halálra ítélt keresztény jelenlétében misézett. Mise közben megjelent neki az Úr Krisztus, kenyeret nyújtott át és azt mondta: „Fogadd ezt, kedvesem, mert igen nagy jutalom vár rád nálam.” A szentmise után az őrök kivonszolták a börtönből és egy Merkurbálványkép előtt lefejezték.

A legenda szerint, amint lefejezték, Dénes csodás módon talpra állt, kezébe vette a tulajdon fejét, és egy angyal elvezette a vértanúság dombjáról, a Montmartre-ról a két mérfölddel távolabbi helyre, ahol angyali énekszó fogadta, és ahol végre sírjába szállt. Rusticus és Eleutherius holttestét pedig a bíró parancsára a Szajnába dobták.

Egyes leírások szerint a folyó vize partra vetette testüket, s ekkor híveik tisztességgel eltemették őket. Egy másik változat szerint pedig egy nemes asszony meghívta vacsorára a férfiakat, akik teljesíteni akarták a parancsot, s mikor azok jóllaktak és lerészegedtek, az asszony saját földjén eltemette a két vértanú testét. Később a maradványaikat átvitték Dénes mellé.

A sír fölé később Wiltoni Szent Edit kápolnát emeltetett, s köréje I. Dagobert frank király (629-639) építtette a Saint- Denis bencés apátságot, amely a középkor leghíresebb kolostorává, sőt, a francia királyok temetkezési helyévé vált.

Tours-i Szent Gergely tudósít arról, hogy milyen csodálatos erő áradt a szent püspök sírjából. 574-ben katonák kifosztották a templomát, és egyéb kincsekkel együtt magukkal vitték zsákmányként azt a drágakövekkel és aranyérmékkel ékes takarót is, amely a sírt fedte. A sír őrei elmenekültek és hagyták, hogy kirabolják a templomot, a szent azonban megvédte magát: a katona, aki a nyakába akasztott egy aranyat, amit a takaróról tépett le, kiesett a csónakból és a Szajnába fulladt. Ettől a vezér annyira megrémült, hogy az elrabolt takarót visszavitette a sírhoz, nehogy tovább haragítsák a szentet.

Századokkal később Dénes püspököt azonosítani kezdték a műveiről híressé vált Areopagita Dénessel, akit Szent Pál térített meg Athénban (ApCsel 17,34). Ez pedig azzal járt együtt, hogy a párizsi egyházmegyét és a kolostort apostoli eredetűnek kezdték tekinteni. A mesterien kiszínezett legendával szemben már a kortársak közül is szót emeltek.

A Szent Dénes-kérdés viszont a történelem folyamán többször is felkavarta a kedélyeket Franciaországban. Mindenesetre a Saint-Denis-i apátságban a feljegyzések szerint 475 óta tisztelik a szent püspököt, Rómában pedig a 11. század óta ünneplik a három párizsi vértanút.

Szent Dénes ma is Párizs és Franciaország védőszentje. A képzőművészet Dénest teljes püspöki ornátusban ábrázolja, kezében tartja püspöksüveges fejét. Jelképei: a pálmaág mellett a kard vagy egy nyitott könyv. Ruháit néha liliomminta ékesíti.