Szent Fülöp apostol

Fülöp és Jakab apostolokat május 3-án együtt ünnepeljük, mivel 570-ben, Rómában, a Tizenkét Apostol bazilikában együtt helyezték el ereklyéiket. Szt. János evangéliuma megemlíti, hogy Fülöp szintén abból a Betsaidából való halász, ahonnét Péter és András, János és ifjabb Jakab valók. Neve, a „Filipposz” réges-régi görög név, melynek jelentése „a lovak szerelmese”, s a zsidók között elterjedt név volt.

Az evangéliumból Fülöpről higgadt és ésszerűen gondolkodó férfiú képe bontakozik ki. Gyors volt és szolgálatkész. Jézus felszólítására, a „kövess engem”-re azonnal engedelmeskedett. Ettől a perctől kezdve mindennél és mindenkinél előbbre való volt számára Jézus. Életét ez a hivatás határozta meg, s máris híveket szerzett Jézusnak. Ő vitte hozzá Nátániel-Bertalant. János evangéliumának híres jelenete a találkozásuk, amikor Fülöp közli Nátániellel: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényeiben és a prófétáknál szó van-, a názáreti Jézust, József fiát!” Nátániel gúnyosan kérdezi: Jöhet valami jó Názáretből?” Mire Fülöp: Jöjj, nézd meg!” S Nátániel felismeri Jézusban Isten Fiát.

Fülöp azonban könnyen lehangolódó is volt. Szangvinikus, akár Simon-Péter. A köztudat Tamást nevezi „hitetlen”-nek Jézus környezetében; pedig inkább nevezhetné ki-csinyhitűnek, bizalmatlannak Fülöpöt. Persze ez olyan „bizalmatlanság”, amely mindannyinkban megvan. És „termékeny” abból a szempontból, hogy megmutatja: még abban a bensőséges, bizalmas környezetben is, amellyel Jézus három évet töltött együtt, még ott is meg-meg-rendültek iránta.

Az első kenyérszaporításnál Jézus – mintegy célozva Fülöp kishitűségére – őt kérdezte: „honnan veszünk ennyi népnek kenyeret?” – Fülöp mindjárt kétségbeesett: „Kétszáz dénár áru sem lenne elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek!” /Jn 6,5-77/

Az utolsó vacsorán Fülöp az, aki Jézushoz a legemberibb kívánsággal fordul: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk”. Jézus a Fülöpnek mondottakon át világos választ ad nemcsak a benne kételkedő apostoloknak, de mindannyiuknak is: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki látott engem, látta az Atyát is.” /Jn 14,8-97 Fülöp kételkedése is csak azért van, hogy Krisztusban megmutatkozzék az Atyával való egység és közvetve a Szentháromság.

Viszont Jézus szenvedéstörténete előtt, a jeruzsálemi bevonulást követően a pogányok, mert szerettek volna Jézussal találkozni, épp Fülöphöz fordultak, aki Andrást kérte meg a közvetítésre, s Jézus szívesen fogadja a nem zsidók csoportját is. Kik lehettek? Miért fordultak éppen Fülöphöz? Talán partvidéki görögök voltak, vagy föníciaiak, akik üzleti kapcsolatból ismerhették a közelben, a Genezáreti-tó mellett lakó Fülöpöt, valamint ismerhették a zsidók hitét, az ünnepekre feljártak Jeruzsálembe, de a zsidóság még nem fogadta be őket. Létezik olyan feltevés is, hogy a zsidó tartományoktól kelet felé is elhatott Jézus híre már életében, s távolról is vonzotta magához az érdeklődőket. A Fülöpről szóló történetek apokrif iratokban maradtak fenn. Az egyik Fülöphöz fűződő legenda értelmében Abgarosz edesszai örmény király, akinek királysága valóban a legrégebbek közé tartozik, amelyek befogadták a kereszténységet. A Fülöpön keresztül Jézushoz küldött állítólagos levélében arra kérte a Mestert, hogy jöjjön el hozzá, gyógyítsa ki a leprából, s ő megtér és megvédi Jézust ellenségei ellen, akikről már hallott. Jézus válaszlevelében, melyet megint a király küldötte vitt volna, boldognak mondja Abgaroszt. aki bár nem látta, hisz benne, de neki itt. Izrael népénél kell teljesítenie küldetését. A földről való eltávozása után azonban Jézus majd elküldi egyik tanítványát, aki meggyógyítja a királyt és Jézus tanításait is közli vele és népével. Az edesszai levéltárban valóban megvannak e levelek, ami azonban még nem jelenti azt, hogy hitelesek.

Teljesen hiteles azonban Fülöp apostol feltárt sírja a kis-ázsiai Hierapoliszban (Törökországban ma már csak egy rommező), amelynek püspökeként halt meg. Itt élt prófétai tehetségű lányával, és itt szenvedett vértanúságot Domitianus császár idejében 81-ben.

A művészek idős. Szakállas férfi” ként ábrázolják Fülöp apostolt, kérésznél a kezében. Állítólag fejjel lefelé feszítették meg. De a kereszt arra a történetre is célozhat, amely szerint kérésznél űzött ki egy mérget okádó sárkányt Mars templomából, a sárkány által megölt embereket feltámasztotta, a megsebesítetteket pedig meggyógyította. Ősidőktől kezdve Szent Fülöp z posztókereskedők és a kalapkészí tők védőszentje, és Uruguayé is.

Összeállította:
Riskó Marianna