A remény nem csal meg

Először nem hittem ebben. Az embert annyi csalódás éri! Reményei közül van, ami beteljesedik, sok viszont meghiúsul. Olykor épp a legsóvárgottabbak. A remény nem csal meg. A Biblia minden szava igaz. Akkor ez is igaz kell, hogy legyen. De hogyan?

Van úgy, hogy az ember körül fogyni kezd a remény, minden összedől, és minden kicsúszik a keze közül, úgy érzi, rommá válik az élete, rommá válik minden, amit valaha elért és amin jó szívvel ügyködött. Elveszti értelmét mindaz, amiért dolgozik, mindaz, amit fontosnak tartott, csalódás és sikertelenség veszi körül. Olykor maga az élet is egy nagy értelmetlenségnek tűnik. Hol van itt a remény?

Mégis éppen ekkor, a reménytelenség, az összetörtség, a sikertelenség útvesztőjében kezdi sejteni az ember, hogy valamiért mégis ezen az úton kell járnia, ez a keserves bolyongás vezet a világosságra. Mert amikor minden elhagyja, minden kicsúszik a kezéből, nem éri emberi elismerés, az ember felemeli arcát a sokszor mellőzött, elfelejtett Istenre, és Őt szólítja meg: „Uram, adj értelmet az életemnek! Mit akarsz, hogy tegyek?

Te segíts rajtam, egyedül te tudod, mit kell tennem!” És akkor Ő végre szabad kezet kap, hogy segíthessen rajtam, hiszen eddig is erre várt, tiszteletben tartva szabadságomat. Velem volt eddig is, csak én nem voltam vele, nem láttam ki törekvéseim közül. De ha kérem, segít rajtam. Ha ráfigyelek, szól hozzám. És ha akarom és törekszem erre, meg is fogom hallani Őt. És akkor már nem a saját elképzeléseimhez kérem az Ő segítségét, hanem arra figyelek, Ő mit akar, hogy tegyek, mert csak így fog megoldódni és értelmet kapni az életem. És ez akkor is így van, ha az, amit Ő akar, esetleg ugyanaz, mint amit én szeretnék.

Hányszor van – és volt – azonban olyan is, hogy valami olyat juttat nekem, amiről soha nem álmodtam volna, ami minden reményemet meghaladja. Az Ő nagylelkűségét és fantáziáját nem lehet felülmúlni.

Bolyongásaim közben ráébredtem, hogy a remény ez: Isten soha nem hagy el, mindig velem van, ahogy megígérte, és mindig, minden helyzetben készen áll arra, hogy értelmet adjon az életemnek. „Istenben remélek, nem félek. Tudom, hogy Isten valóban velem van.” (Zsolt 56,5.10). EZ a remény nem csal meg soha. Lehet, hogy életemre vonatkozó álmaim, reményeim nem valósulnak meg, de legnagyobb álmom, reményem: az Isten, az üdvösség, az örök boldogság mindig előttem van, és mindig van lehetőségem, hogy elérjem. Utána pedig Ő lesz a „minden mindenben”, és Benne mindent megkapunk, amit földi életünkben el szerettünk volna érni, de nem sikerült.

A remény nem csal meg. Hiszem, hogy így lesz.

Enna Borbála