Gyermekkora, ifjúsága, férfikora a keresztények zaklatásának nyolc utolsó pápája alatt telt el. Ősi római családból származott, szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Apja még gyermekkorában meghalt, s anyja egy Quirinus nevű papra bízta a gyermek nevelését.
A diokletianoszi üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt, az a Marcellinus pápa is áldozattá vált, aki pappá szentelte Szilvesztert. A helyzet oly nyomasztó volt, hogy négy évig nem mertek új pápát választani, s akár a leghétköznapibb papi feladatok ellátása is életveszéllyel járt. Szilveszter elköltözött lakásáról, minden vasárnap más házban misézett az óvakodva összegyűlt, gyér számú keresztény előtt. Hitvallóként tisztelték, nem véletlen hát, hogy halálra keresték.
Hogy munkájának folytonossága meg ne szakadjon, a Soracte-hegy egyik barlangjában rejtőzött el.
De virradat előtt szokott legsötétebb lenni az éjszaka. Szent Miltiadész pápa alatt váratlanul enyhült a helyzet. A római birodalom akkori uralkodója, Nagy Konstantin császár 313-ban megjelenő Milánói Rendelete kimondta „a vallás szabad megválasztásának és a kultusz gyakorlásának” nagy elvét. 314-ben Szent Miltiadész utóda Szilveszter lett, akit közismerten nagy érdemei miatt választottak pápává, s aki húsz éven át kormányozta az Egyházat. A békés korszakba ő vezette be az Egyházat, melyet most már más veszély fenyegetett: az eretnekség.
Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, és Szilveszter pápának élete végéig küzdenie kellett ezek ellen.
Egyik legfontosabb teendője volt az egyházi élet megszervezése Rómában. Maga Konstantin császár nem kedvelte Rómát, egész uralkodása alatt mindössze háromszor fordult meg benne, akkor is csak rövid időre. De éppen e távollétnek köszönhető, hogy nem került sor a pápa és Konstantin között olyan összeütközésekre, amilyenekre – a császár azon öntudatából fakadóan, hogy ő felelős az Egyház belső békéjéért is – a keleti püspökök és Konstantin között sor került.
A császár, beavatkozva az Egyház belső életébe, s látszólag az Egyház javára, tanításának megőrzése végett két zsinatot is összehívott (314-ben a dél-franciaországi Arles-ban, 325- ben pedig Niceában), elvárva, hogy a római püspök és a zsinat tagjai, mint egyenlő rangú felek hozzanak ott döntést. Szilveszter pápa óvatosságból nem jelent meg személyesen, hanem képviselőt küldött. Egyrészt, hogy gátat vessen a császár befolyásának az Egyház belső ügyeire, másrészt, mert nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy Péter utódával szemben valaki más vezesse az Egyház egyetemes gyűlését. Az indoklás, amit küldött: hogy nem hagyhatja el az Apostolok sírját. S ez így is maradt egészen a középkor végéig: a pápák személyesen nem vettek részt a Rómán kívüli zsinatokon.
Szilveszter pápa alatt kezdett Róma keresztény várossá alakulni. A Lateráni palotát a császár még Miltiádész pápa rendelkezésére bocsátotta, s a pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen gyakorolták pápai hatalmukat.
A nagy római templomok építéséről azonban már Szilveszter pápa tárgyalt a császári építészekkel.
Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a „Minden Templomok Anyja” nevet kapta. A lateráni Szent János-bazilika máig Róma legrégebbi és legnagyobb bazilikája. E mellett Szilveszter pápa alatt megszülettek az első óriásbazilikák: a Szent Péter, a Szent Pál s a Szent Lőrinc-bazilika is. Ekkor rajzolódtak ki Róma későbbi plébániái is, s a pápa oldalán megjelentek a segítő szerepet betöltő püspökök. Ennek megvalósulásában Szilveszter pápa személyes alázata játszott nagy szerepet.
Különös azonban, hogy a huszonegy hosszú éven át kormányzó pápa kancelláriájának nem maradt fenn egyetlenegy kapott vagy elküldött levele sem. A hallgatás oka valószínűleg a Konstantin császár felé szóló óvatosság, ami még inkább bizonyítja a pápa kényes helyzetét. A bekövetkezett szabadságnak is megvoltak hát a veszélyei.
A 335. dec. 31-én meghalt Szilveszter pápát a Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el. Később, 761-ben I. Pál pápa átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított „San Silvestro in capite” nevű kolostorba. Alakját sok legenda veszi körül, már az 5. században szentként tisztelték. Máig a kőművesek, a kőfaragók, a háziállatok védőszentje. Szilveszter pápa élete mindmáig azt példázza: szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!
Összeállította:
Riskó Mariann
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!