Szent Mátyás apostol, akit Júdás helyett választottak

1827

Ha a tizenkét tanítványról beszélünk, akik Jézus nyilvános működésének éveiben a legközelebb álltak hozzá, nem lehet szó nélkül hagyni az áruló Júdást, akinek helyébe választották Mátyást.

Az evangéliumból tudjuk, hogy Júdás tettét nem hirtelen változás okozta. Biztos, hogy annak idején őszinte szándékkal állt Jézus követői közé, s Jézus meg is látta benne a jó vonásokat. Júdás a többi apostollal szemben nem galileai volt, hanem júdeai, s bizonyára közelebb állt a farizeusok gondolatvilágához. Anyagiassága a betániai vacsorán ütközött ki, amikor képmutatóan megjegyezte, hogy az illatos kenetet 300 dénárért el lehetett volna adni, és az árát kiosztani a szegények közt. Innen tudjuk, hogy 6 kezelte a pénzt, s kapzsiságában meg is dézsmálta. Lehet, hogy amikor Jézus ott sem adott neki igazat, akkor fogant meg benne véglegesen a szakítás gondolata. Mivel a kapzsiság erőt vett rajta, most már csak a saját hasznát kereste. Lukács úgy jellemzi Júdás lelkületét, hogy „a sátán hatalmába kerítette” (Lk 22,3). Ez lehet egyszerűen a bűnös szándék kifejezése, de az egyház mindig látott valami démonit abban, ahogy Júdás és a vallási vezetők Jézus bizonyítékaira, erényeire és a szeretet megnyilvánulásaira válaszoltak. Jézus azonban az emberi gonoszság mögött is meglátja az Atya akaratát. Ha a földre küldte, akkor emberi módon, de a Fiú hűségével kell helyt állnia. A rosszat nem viszonozhatja rosszal, s nem rettenhet vissza tanításának, tetteinek következményeitől. Ezért nem szégyeníti meg tanítványát, de úgy szól hozzá, hogy tudtára adja, belelát a lelkébe, tehát még lehetősége volna arra, hogy mindent jóvátegyen: „Amit tenni akarsz, tedd mielőbb!” De Júdásban már végleges az elhatározás.

Elment hát, és eladta az Urat 30 dénárért. Majd a bűnbánattól vezérelve visszaadta az összeget, ezután elment, és Máté evangéliuma szerint (27,5) fölakasztotta magát. Az Apostolok Cselekedetei szerint Péter apostol ezt mondta: „amikor lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei” (1,18).

Júdás esete a hit misztériumát is magában hordozza. Ő szemtanúja volt Jézus csodáinak, az Atya iránti hódolatának, s mindez nem volt elég arra, hogy a hitben megtartsa. Isten a legnagyobb kegyelmet is úgy ajánlja fel, hogy az ember szabadon elfogadhassa, vagy akár visszautasíthassa.

Az apostolok Krisztus mennybemenetele után és a Szentlélek eljövetele előtt a bizonytalan jövő szorongásában éltek, s akkor egyik megbeszélésükön, amelyen mintegy százhúszan vettek részt, Péter apostol azt indítványozta (ApCsel 1,36), hogy be kell tölteni az áruló Júdás üres helyét, ismét tizenkét tanítványnak kell lennie. Merthogy „a Tizenkettő” Isten ígéretének jelképe.

A keresztény közösség két jelöltet állított, hogy egyikőjük elfoglalja Júdás helyét az apostoli rendben. A döntést azonban ezután már a Szentlélekre bízták, s imádságban kérték, válassza ki a megfelelőt. Milyen alapon esett éppen Mátyásra a Lélek választása – ez az Isten titka, hiszen a másik jelölt, József is kifogástalan életű, igaz ember lehetett.

Mátyás további sorsa bár ismeretlen előttünk, de azzá lett, ami nevének jelentése: „Isten ajándéka”. Az apokrif András és Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával „az emberevők országa” jutott neki. Ott Mátyást megvakították, börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos módon kiszabadította. A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül. Ereklyéit Ilona császárné a 4. században Trierbe vitette. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás-apátság bazilikájában. A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore bazilika és a padovai S. Giustina is.

Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Jeromos-féle martirológium ezen a napon emlékezik meg róla. Assisi Szent Ferenc 1209. február 24-én, Szent Mátyás apostol ünnepén vett részt a nevezetes misén a Porciun-kula-kápolnában, amikor találva érezte magát az Evangélium által.

Mátyás apostol más-más hagyomány szerint Júdeában és Kappadókiában, majd a Kaszpi-tenger mentén hirdette az igét. Vértanúságának színhelyét néha a kaukázusi Kolchiszba, máskor Jeruzsálembe helyezik.

Riskó Marianna

Előző cikkHírek
Következő cikkA remény és az örök élet „félreértése”