Szűz Mária Istenanyasága

Egy református ember mesélte egyszer, hogy egy ausztriai kirándulás alkalmával a baráti társaság egyik tagja felvetette, hogy menjenek be Mariazellbe is, mivel ez nem jelent nagy kitérőt. Őt és feleségét ugyan nem katolikus hívőként nem nagyon érdekelte e híres Mária-kegyhely, de nem akarták elrontani útitársaik hangulatát, ezért nem tiltakoztak. Még a templomba is bementek a többiekkel, ahol a férfi igazi reformátusként elcsodálkozott azon, hogy Szűz Máriát és a karján ülő kis Jézust ábrázoló szobrot milyen szép, aranyhímzéses ruhába öltöztették.

Talán egy kicsit hosszasan állhatott a szobor előtt, mert egyszer csak a felesége szelíden elhúzta onnan, mondván: „Ne bámuld már annyira azt a szobrot!” Számára kissé érthetetlen, szokatlan volt a tiszteletnek ez a módja, amit a katolikusok egészen természetesnek tartanak. Hazafelé is ezen gondolkodott, s este is e megválaszolatlan gondolattal feküdt le. Amikor másnap, vasárnap reggel indultak volna az istentiszteletre, hosszasan szemlélte, amint a felesége felöltöztette óvodás korú gyermeküket, és gondosan, odafigyelve megigazította rajta a ruhadarabokat. A felesége egyszer csak felnézett rá és ezt mondta: „Úgy bámulod ezt a gyereket, mint tegnap a szobrot Mariazellben.” Az esetet elmesélő férfi így zárta történetét: „Tudja, a feleségem nagyon igazat mondott akkor. Mert akkor én megértettem, hogy maguk miért tisztelik ennyire Máriát.”

Egyházunk a mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepli. Szűz Mária iránti különleges tiszteletünk alapja az, hogy ő az Úr Jézus édesanyja. Nyolc nappal ezelőtt, karácsonykor az újszülött gyermekre, Jézusra figyeltünk, ma – január 1-jén, az új esztendő első napján – pedig az ő édesanyjára. Mivel hitünk szerint Jézus valóságos Isten és valóságos ember, és mivel benne az isteni és az emberi természet elválaszthatatlan egymástól, ezért Máriát jogosan nevezzük Isten Anyjának. Fontos tisztáznunk, hogy Jézus Krisztus nem Máriától kapta az ő isteni természetét, hiszen annak öröktől fogva részese. Jézus csak az emberi természetét kapta édesanyjától, Máriától. Jézus valódi testet és nem csupán egy látszólagos testet vett fel Mária anyaságának köszönhetően. A Szentírásban több olyan kijelentést találunk, amely igazolja Mária istenanyaságának hitigazságát. Jézus születésének hírüladásakor, az angyali üdvözletkor például Isten hírhozója ezt mondja a názáreti leánynak a születendő gyermekről: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35). Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében ezt írja: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Isten Fiának, Jézus

Krisztusnak az édesanyja tehát Szűz Mária volt, akit joggal nevezünk Istenszülőnek, Isten Anyjának.

Miként az édesanyák nagy szeretettel és gondoskodással fordulnak gyermekeikhez, ugyanígy Mária nem csupán az ő Fia iránt érzett szeretetet, hanem felénk is anyai szeretettel fordul. Az ő szeretete kísérjen minket az esztendő minden napján!

Horváth István Sándor

Imádság

Mária, minden édesanyának példaképe! Az édesanyákért és gyermekeikért fordulunk ma hozzád. Te jól tudod, hogy az emberi kapcsolatokat mennyire meggyengíti a bűn és az önzés, s emiatt mennyire sérülékeny és törékeny a szeretet. Segítsd az édesanyákat a gondoskodó szeretetben, a gyermekeket pedig a tiszteletben, hogy kialakuljon és napról napra erősödjön köztük a szeretet, a ragaszkodás, a törődés és a bizalom. Segíts minden nőt, hogy az anyaságban, az anyai hivatásban keresse és találja meg élete boldogságát!

Sík Sándor: Áldott az asszonyok között

Mentél, amerre húzódott az ösvény
Galileának napaszalta földjén.
És kivirágzott lépteid nyomán
A bokavérző Hegyes Tartomány.

A sziklák istenverte szurdokán
Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs,
A kősziklából csorgó méz fakadt,
A ciszternákban élővíz patak.

S a porszemecskék, míg sarudra lestek,
Tücsök módjára muzsikálni kezdtek.
Karjaid összefonva kebleden
Mentél s mosolyogtál édesdeden.

Mérhetetlenül mély volt és komoly
És mondhatatlan édes e mosoly.
A titokzatos Hang is hallgatott,
A Lélek, aki megárnyékozott,

És néma volt még Ő is, az Egyetlen,
A szíved alatt élő Érthetetlen.
Mentél, magad, és nem sejtette senki
A titkot, amely a mindent belengi.

Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér,
Még az sem, aki árva tűzhelyednél
Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött:
Hogy áldott vagy az asszonyok között.