Új feladatok változatlan lendülettel

691

Beszélgetés Kacsó Andrással,
a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumi elnökével 

– Kedves elnök úr, milyen benyomások érték a találkozón? Hogyan látja a kárpátaljai egyetemisták, főiskolások helyzetét? (az egyházmegyei karitász ösztöndíjasainak március 20-ai találkozója, melyről előző számunkban olvashattak – a szerk.)

– Alapítványunk is támogatja az ösztöndíjprogramot, mely szerintünk hatékonyan járul hozzá a Kárpátalján élő magyar kultúrájú közösség jövőjének építéséhez. Mivel keresztény életre törekvő emberekről van szó, elsődleges célunk az volt, hogy megtudjuk, hogyan ismerhetjük meg Isten velünk kapcsolatos tervét, saját vágyainkat hogyan hangolhatjuk össze azzal. Nagy örömömre szolgált, hogy a jól szervezett program kapcsán igényes, értékorientált, életrevaló fiatal embereket ismerhettem meg, akik életében kiegyensúlyozottan vannak jelen az egyéni és közösségi célok, tervek.

– Hogyan került kapcsolatba Kárpátaljával?

– Ferences öregdiák vagyok. Sokáig annyit tudtam Kárpátaljáról, hogy keleten van, a nagy Szovjetunió része és állítólag magyarok is élnek ott. Esztergomban kurzustársam volt Papp Tihamér ferences szerzetes, ő hívta meg családunkat látogatóba. Ő vont bele a Kárpátalját támogató alapítványok munkájába, éppen akkor, amikor a második árvíz pusztított.

– Hogyan jöttek létre az alapítványok? Mi a fő tevékenységük?

– Amikor az első ferencesek Kárpátaljára kerültek, az itthoniak az ő anyagi támogatásukra hozták létre a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványt, mely azóta már az egész Munkácsi Egyházmegye szociális és kulturális tevékenységében nyújt segítséget. Később Majnek Antal püspök kérésére létrejött a Kárpátalja Hitéletéért Alapítvány is, mely elsősorban a helyi hitéletet támogatja. Jelenleg velem együtt öt kurátor képviseli a két alapítványt.

– Konkrétan miben tud segíteni a két alapítvány?

– A római katolikus egyház intézményeinek a működését támogatja: az óvodákat, kollégiumokat, a munkácsi katolikus líceumot és a helyi karitászszervezetek sokféle programját, amikkel a legjobban rászorulókat segítik.

– Melyek az alapítványok forrásai, kik az adakozóik, mekkora összegből gazdálkodnak?

– Az adakozók száma meglepően alacsony, 1500 fő alatt van. Ennek a fele az a „bibliai szegény asszony”, akik maximum 10.000 Ft-ot adományoznak egy évben. Ezek többségében kispénzű, idős, nyugdíjas vagy nagycsaládos, bérből és fizetésből élő emberek, tehát olyanok, akikről azt hinné az ember, hogy ők maguk is támogatásra szorulnak. Ebben az a szép, hogy ők meglátják azt, hogy vannak náluk nehezebben élők, és azt a keveset, amijük van, megosztják a rászorulókkal.

Nagyon szép a hűségük, ahogyan éveken át, hónapról hónapra küldik csekken vagy átutalással a pénzadományokat.

A többi adakozó változó mértékben nyújt támogatást. Vannak köztük jómódúak is, körülbelül 100-150 személy, akik 100.000 Ft fölött adományoznak.

Ezek között volt olyan matematika professzor is, akik a Széchenyi-díjából küldött másfél millió forintot.

Az adakozók számunkra ugyanolyan fontosak, mint a támogatottak. Aki adakozik, annak lehetővé válik, hogy ezen keresztül kifejezze ember mivoltát. Aki adományt kap, annak pedig arra is kell gondolnia, hogy akitől kapta, talán nem él jobban, mint ő, csak most kiszorított egy kis pénzt, amit meg kell becsülni, jól kell vele gazdálkodni. A fentiek fényében tehát igyekszünk megbecsülni az adakozókat, igyekszünk megismerni személyesen is őket – évről évre szervezünk velük találkozót. Vigyázunk a pénzükre is, hogy valóban azok kapják meg, akinek szánták azt.

– Vannak-e új terveik, irányvonalaik a jövőben?

– Mivel alapítványaink bevétele 100%-ban adomány, ezért működésünk és a kárpátaljai intézmények léte kizárólag attól függ, jónak látják-e a Kárpátalján élő magyarok támogatását, adójuk 1%-át felajánlják-e számunkra.

Ehhez viszont fontos, hogy széles körben ismerjenek bennünket. Ennek érdekében mi is igyekszünk lépést tartani a kommunikációs eszközök fejlődésével.

Biztos vagyok benne, hogy ha ezt sikerrel tesszük, akkor megfelelő időben annyi támogatás fog rendelkezésre állni a rászorulók megsegítésére, amennyit a Gondviselés jónak lát.

Az alapítvány honlapja: www.ferences.hu

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

Előző cikkKárpát-medencei Háló Találkozó Nagyváradon
Következő cikkBeszélgetés Szabó Miklós Xavér ferences atyával