Újév

Krisztus Király ünnepével befejeződik egy egyházi év, s advent első vasárnapjával kezdetét veszi az új.
Idő? Milyen nehezen megragadható. Ha nem kérdeznek, tudom, mi az, de ha megkérdeznek, mi is az, rögtön zavarba jövök. Tudományos kategória, az örökké mozgó, változó anyagi jelenségek időben egymásutániságának jelölésére használjuk. Milyen volt az óév?
Az egyházi év befejezése számadásra szólít, hiszen volt benne jó és rossz is. Jó volt, hogy az egyházi rend került középpontba, és imádkoztunk papjainkért. De fájdalmas volt megélni, hogy mennyi támadásnak voltak kitéve a papok az egész világon, és szomorúság az, hogy néhol beigazolódott, hogy nem becsülve az emberek bizalmát, rossz útra tértek.
Jó volt, hogy az év során annyi minden megújult (pl. ráti templom, huszti temetőkápolna, munkácsi katolikus líceum fiúkollégiuma, stb.).
Jó volt, hogy a munkácsi egyházközségben missziós hetet tartottunk. De rossz volt, hogy annyi katasztrófa érte a világot. Földrengések, szökőár, árvizek, és legutóbb ez a vörösiszap áradat. Hihetetlen módon, de próbára tett mindannyiunkat a mostani időjárás, ami sok esetben a környezetszennyezésnek köszönhető.
Milyen lesz az újév? Mit fog hozni? Mit várhatok tőle?
Mindenképp egy új adventi időszakot. Előkészületi időt, hogy Krisztus első eljövetelének liturgikus ünneplését méltón ünnepeljük.
Azt szokták mondani, hogy ki mennyit tesz bele, olyan lesz az, amit csinál. Tőlünk is, tőlem is függ, hogy milyen lesz. Próbálok valóban felkészülni karácsony ünnepére? Az emberi léttapasztalathoz tartozik, hogy az ember önmagát a jelenben látja, a múltra emlékezik és fölkészülhet a jövőre. A múlt már nem áll birtokunkban, a jövő még nem, de a jelenben lehet cselekedni.
Isten, aki teremtett mindent, így az időt is. Rá nem vonatkoznak az idő törvényei, időkategóriákkal nem lehet meghatározni, „mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, ami elmúlt, vagy mint az éjjeli őrállás” (Zsolt 90,4). Az embert figyelmeztetik létének mulandóságára: „minden ember mint a virág, kinyílik, majd elhervad” (Jób 14,2). A zsoltáros imádságban panaszkodik élete esendősége miatt: „gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele” (Zsolt 31,11). Az embernek azonban azt is meg kell tanulnia, hogy nagyon eltérő jellegű idők vannak, s minden idő hordoz bizonyos lehetőségeket. „Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje” (Préd 3,1). Jézus időben testesült meg és időben fog eljönni.
Lehet a jövőre felkészülni?
Az Ó- és Újszövetségben végighúzódik az Úr napjának, a megváltás napjának, de az ítélet napjának is a reménye. A Szentírás értelmezésében az idő célirányos, és Isten uralmának kezdete felé halad. Jézus ezzel a bejelentéssel kezdi tanítását: „Betelt az idő” (Mk 1,15), ,,bárcsak te is fölismernéd, legalább ezen a napon azt, ami békességedre volna’’ (Lk 19,42). Szent Pál rámutat arra, hogy vannak üdvösséges idők: ,,most van az alkalmas idő’’ (2Kor 6,2) és ,,itt az óra, hogy felébredjünk az álomból” (Róm 13,11).
„Minden csepp idő értékes nekem” – mondja Szent Ágoston (Vall. XI. 2,2). A lelki életben nem az a fontos, hogy az időt órával mérjük, hanem hogy ajándékként fogadjuk és használjuk fel. („Elérkezik az óra és most van”: Jn 4,23). Aki ajándékul kapta az időt, az szabadságra hivatott és megvalósíthatja személyes képességeit. Az idő ajándéka a másokkal való találkozásra és a szeretetre képesít. A mi reményünk, hogy időnk az örök Isten kezébe torkollik.
A jövőre a jelennel lehet készülni, amikor mások számára „itt” tudok lenni. Mit is kívánhatnék?
Bízd
Újra
Életed
Krisztusra!
Talán meglepő ez a köszöntés, de Krisztus Király ünnepével befejeződik egy egyházi év és advent első vasárnapjával kezdetét veszi egy új.
Adja a Jóisten, hogy az új adventi időszak, és az új egyházi év valóban a kegyelmek ideje legyen. Adja az Isten, hogy minőségi idő legyen, hogyha majd eljön a végső számadás ideje, azt mondja nekünk: menj be Urad örömébe.