Zarándoklat a strasbourgi taize-i találkozóra

2013. december 26-án ötvenketten indultunk zarándoklatunkra, a taize-i találkozóra, melyet Strasbourgban rendeztek meg.

Hosszú és fárasztó út állt előttünk, ám a nagyszerű csapatban repült az idő, ráadásul pihenőt tartottunk Salzburgban (Ausztria), ahol kifújhattuk magunkat és megcsodálhattuk a várost.

December 28- án, szombaton érkeztünk meg Strasbourgba. Sem a szakadó eső, sem pedig a regisztrációval járó huzavona nem rendítette meg lelkesedésünket.

Déltájt ismét útra keltünk a plébániákra, amelyekben szállást kaptunk. A környező városokban/falvakban fogadtak bennünket (többek közt egy Saverne nevű 12 000 lakosú kisvárosban), ahol teljes szépségében elénk tárult az elzászi vendégszeretet. A családok leírhatatlan nyitottsággal, szívélyességgel fogadtak minket, ami igazán felemelő tapasztalat volt. Különben érdemes említést tenni arról, hogy Elzász, Kárpátaljához hasonlóan, határ menti zóna, így több nemzet (francia és német) etnikailag és kulturálisan harmonizáló életének lehettünk tanúi.

A melegséges fogadtatás után visszatértünk Strasbourgba (külön busz szállított minket a találkozó idején), ahol megkaptuk vacsoránkat, valamint a másnapi ebédet („piknik” csomagot); részt vettünk az esti imán, majd visszatértünk a szállásra. Vasárnap reggeli után szentmisére mentünk. A katolikus, illetve a protestáns résztvevőknek is lehetőségük volt arra, hogy ki-ki a maga gyülekezetében vegyen részt a szentmisén vagy istentiszteleten.

A délután folyamán pedig fakultatív programok közül válogathattunk. Íme néhány példa: csendes ima, valamint lelki beszélgetés, látogatás a Strasbourgi Modern és Kortárs Művészetek Múzeumában, látogatás az Európai Parlamentben és beszélgetés a képviselőkkel, kultúrák közti párbeszéd az Európai Tanács Ifjúsági Központjának szervezésében, karácsonyi vásár, városnézés (hajókirándulás).

Az említetteken kívül sok más műhely közül is választhattunk.

Voltak zenei, szépművészeti, irodalmi műhelyek; egyházi és világi dolgozók tartottak elmélkedéseket különböző témákról… Nem áll módunkban mindent felsorolni, de tény, hogy mindenki megtalálhatta a saját ízlésének és lelkiállapotának megfelelő elfoglaltságot.

Minden napunk imával kezdődött és imával ért véget. A dicsőítések csúcspontját természetesen a jól ismert (és néhány új) taize-i dalok jelentették.

Hétfőn és kedden a délelőtt folyamán kiscsoportos beszélgetésben vettünk részt, valamint meghallgattunk néhány építő jellegű tanúságtételt.

December 31-én délután tartották az Országok Találkozóját, mely során lehetőség volt arra, hogy a különböző nemzetek képviselői (a világ minden tájáról érkeztek ugyanis résztvevők) jobban megismerjék egymás életét, s az interaktív kommunikáció keretében új barátságok köttessenek.

Szilveszter estéje imavirrasztással telt a fogadó plébániákon. Éjfél után pedig táncházat szerveztek vendéglátóink, mely hajnalig tartott. Sokan állították, hogy ez volt életük eddigi legjobb újéve. Nem csoda, hisz egyetlen éjszakán megélhettük a lelki élet mélységét az ima által, ugyanakkor vidáman szórakoztunk, ami szintén nem elhanyagolható.

Az év első napja közös imával kezdődött. Ezt követően a vendéglátó családok ebéddel kedveskedtek. Végül összegyűltünk egy csoportképre és hazaindultunk. Jóllehet minden búcsú szomorkás, azt a sok felbecsülhetetlen értékű élményt, melyet a találkozó során megtapasztaltunk, örökre a szívünkbe zártuk.

Mivel az út hazafelé is hosszú volt, megálltunk Bécsben néhány órára.

Építő kulturális tapasztalat, illetve lelki és közösségi élmény volt ezen találkozó. Van miért hálát adnunk az Úrnak. Mindazonáltal a szervezőknek és a támogatóknak is hatalmas köszönet jár.