69 év után újra misszió Benében!

98

Missziós lelkigyakorlatra gyűltek össze a hívek április 3-5. között a benei Jézus Szíve-templomban, ahol 1940-ben volt utoljára misszió. A triduumot György Alfréd atya tartotta, aki Csíkszentdomokoson született és a kamilliánus rend tagja. Miután Németh Sándor atya bemutatta Frédi atyát (ugyanis így szokták szólítani), felkérte, hogy tartsa meg nekünk ezt a háromnapos lelkigyakorlatot, melynek témája és fő mondanivalója: “Kiengesztelődés Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal.”

Frédi atya a szentbeszéd elején néhány szót szólt a kamilliánus rendről, melyet a 16. században alapított szent Kamill. A rend tagjai a betegekkel, a kitaszítottakkal foglalkoznak. (Bővebben a második napon mesélt a rendről.) Az első nap választott evangéliumi részlete az irgalmas szamaritánus története volt, melynek a fő kérdése: Mit tegyek, hogy boldog legyek? A válasz: “Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből” valamint “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ezt azonban csak az eszünkkel tudjuk, de szívünkkel sajnos nem mindig. Mi, emberek hajlamosak vagyunk azzal foglalkozni, hogy engem ki szeret, ki táplál, ki ölel, ki adja értem az életét, és sohasem úgy tesszük fel a kérdést, hogy kinek van szüksége az én szeretetemre, táplálásomra, ölelésemre, vagy hogy életemet adjam érte.

Nekünk nem csak el kell fogadnunk Isten szeretetét, hanem tovább is kell azt adnunk. Ha látjuk embertársunk szenvedését, de nem segítünk, olyanok vagyunk, mint a pap, vagy a levita. Isten irgalmas szeretetének a továbbadásához szükség van a mi szemünkre, fülünkre, karunkra, szívünkre, minden érzékszervünkre.

Frédi atya diakónus korában egy ideig Felső-Ausztriában élt egy 150 lelkes mozgássérült faluban. Ott találkozott azzal a 25 éves mozgássérült lánnyal, aki nem tudta, hogyan kell ölelni, hiszen Őt még sohasem ölelte meg senki. Ez igen megdöbbentő. Soha ne mulasszuk el felebarátaink meghallgatását, ölelését.

Nem szabad közönyösnek lenni embertársainkkal szemben. Szavainkat is csak szeretetre és annak építésére szabad használni. Minden nagyböjt egy új lehetőség, hogy visszaforduljunk Istenhez. Ahogy egy kisgyerek vissza tud mászni édesanyjához, miután elkóborolt, úgy mi is tudjunk visszatérni Istenhez, ha eltávolodtunk tőle. Frédi atya hangsúlyozta, milyen fontos életünkben, hogy bocsánatot tudjunk kérni, és meg tudjunk bocsátani egymásnak, hiszen e nélkül szürke, rideg, sivár az életünk.

A második nap témája: Isten irgalmas szeretete és a mi válaszunk erre a szeretetre. A választott evangéliumi részlet: A lábmosás története. Ebben megfigyelhetjük azt a mozzanatot, amikor Jézus leveti ruháját, mielőtt megmosná tanítványai lábát, majd miután befejezte, visszaveszi. A jelenet előképe annak, ahogy Jézus önként odaadja életét, majd visszakapja azt. A bevezető rész után Frédi atya röviden elmesélte Szent Kamill életét, aki 1550-1610 között élt. Édesapja zsoldos katona volt. Édesanyja 60 évesen hozta világra szent Kamillt. 13 évesen félárván maradt, utcagyerek lett, majd 17 évesen ő is beállt zsoldosnak. 18 éve volt, amikor elveszíti édesapját, de tovább élt benne édesanyja szeretete. Rengeteget kártyázott, és amikor már mindenét eljátszotta, kiült a templom elé koldulni. Egy ferences pappal való találkozás hatására megtért. Ekkor 25 éves volt. Egy kórházba került, ahol ápolóként dolgozott. Elkezdett figyelni a betegekre, akikben felismerte a szenvedő Jézust. Ha nagy dolgot nem is tudunk tenni egy beteggel, de legalább imádkozzunk velük. Ezt még egy gyerek is meg tudja tenni. Szent Kamill gyakran mondta, hogy a betegágy az oltár, rajta a lepedő az oltárterítő, és az ágyon a beteg maga Jézus Krisztus. Szent Kamill életpéldájából tanulva elmondhatjuk, hogy ha Istent kihagyjuk az életünkből, elfordulunk Tőle, akkor nem Ő a hibás, hanem mi fordulunk rossz irányba. Ne az árnyékra, hanem a Napra tekintsünk.

A lelkigyakorlat harmadik és egyben befejező előadása éppen virágvasárnap volt. Miután meghallgattuk a Passiót, Frédi atya újra megfogalmazta Jézus szenvedésének üzenetét a ma élő ember számára. Ebből emelnék ki néhány gondolatot. A bűnbeesés előtt bensőséges kapcsolat volt az Isten és az ember között. (Együtt sétáltak a kertben.) Jézus azért jött el, hogy ezt a kapcsolatot visszaállítsa. Felvállalja értünk a szomorúságot, a halálfélelmet, sőt, a szenvedést és a halált is. Jézus éltető kenyérré vált a számunkra, így nekünk is ezt kell tennünk. Törjük meg éltető kenyerünket mások számára. Hogyan? Mindennapi jócselekedeteink egy-egy kis virágszirom Jézus töviskoszorúján. Mások életébe a tövisekből rózsát kell varázsolnunk.

Szükségünk van Istenre, Neki pedig ránk. Így mindenki megérti, hogy szenvedni nem könnyű, de megéri. “Törd meg életed kenyerét és boldog leszel. Ámen.”

Frédi atya itt tartózkodása alatt más programokon is részt vett. Csütörtökön Ungváron, szombaton pedig Munkácson látogatta meg az ottani kamilliánus családokat. Majd a szombat esti lelkigyakorlat után a plébánián találkozott a benei fiatalokkal.

Vasárnap pedig nemcsak Benében, hanem Muzsalyban és Dédában is misét mondott. A háromnapos lelkigyakorlat igazán bűnbánó, nagyheti ruhába öltöztette lelkünket. Megértettük, hogy a legfontosabb az őszinte bűnbánatunk, jócselekedeteink és szeretetünk Isten és embertársaink iránt. Köszönjük ezt a csodálatos lélekemelő három napot Frédi atyának. Isten oltalmazzon és adjon erőt további szolgálatodban!

Ferku Viktória