A KATOLIKUS EGYHÁZ 1000 ÉVE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

47

5. A „boldog herceg”

Egy édesapának nagy megnyugvás, ha tudja, hogy művének van folytatása. Szent István királyunk fiában, Imrében látta ezt. Nevelését először Gellért bencés szerzetesre bízta, majd később, 15 éves korától maga irányította. Ránk maradtak az Intelmek, melyek által igyekezett felkészíteni a fiát a rá váró uralkodásra.
A gondviselő Isten azonban másképp rendelkezett. Imre herceg 1031-ben meghalt. A hagyomány szerint vadászat közben egy vadkan ölte meg.
Az ország és a nép sorsa a trónörökös tragikus halálával bizonytalanná vált.
István király hitben erősnek bizonyult, nem omlott össze, hanem 1038. augusztus 15-én a Kárpát-medence valamennyi népét és az országot, a koronát Szűz Mária oltalmába ajánlotta.

6. Az Árpád-ház nagy egyénisége

István királynak és fiának, Imrének, továbbá nevelőjének, Gellért bencés szerzetesnek szentté avatását (Szent) László király szorgalmazta. A szentté avatásra 1083-ban Székesfehérvárott került sor.
László király (1077-1095) Lengyelországban született. A vitézséget édesapjától, I. Béla királytól, a mély hitet pedig édesanyjától tanulta.
Már életében legendák alakultak ki lovagi tetteiről.
Szent István nagy műve, az államalapítás és egyházszervezés szilárdnak bizonyult. László, a lovag király egybefogta, megerősítette mindazt, amit az első király alkotott, és visszaverte a kunok és besenyők betöréseit.
Tovább folytatta az István által megkezdett egyházszervezés munkáját. Új egyházmegyét alapított Nagyváradon, Tihanyban és Somogyváron pedig apátságot.

7. A kereszténység jelenléte Kárpátalján a XI-XII. században

A megszervezett 10 egyházmegye mindegyike óriási területeket ölelt fel, így az 1009-ben felállított erdélyi püspökség is. A XIV. század elejéig ide tartozott a kárpátaljai terület is.
A kereszténység XI. századi jelenlétéről kevés (írott forrásokkal tanúsított) adatunk van. Tudjuk, hogy a
Kárpátalján található román kori templomok közül kiemelkedő jelentőségű a gerényi rotunda. Egyik legépebb körtemplomunk. Több plébánia is működött ekkor, például: Tiszabökényben, Beregardóban, Beregdédán, Kígyóson, Makkosjánosiban, Nagybégány-ban, Szürtében, Feketeardóban.
Kárpátalja – Szatmár egyházi fennhatósága hol az erdélyi, hol az egri püspökséghez tartozott, s 1346-tól az egri egyházmegye részévé vált. Ekkor egyre több helyen épült templom, s nem csak városokban. A Vatikáni Levéltárban fennmaradt feljegyzés területünkön 50-nél több templomos helyet sorol fel.
Csak a bencés kolostorok száma a XII. század végére 100-ra gyarapodott. Jelen voltak a különböző lovagrendek, melyek a keresztes hadjáratok során alakultak, terjedtek el, továbbá a kolduló rendek – Szent Ferenc és Domonkos követői.
A szerzetesi életformák között külön helyet foglal el a szerzetesség. Az eredetileg a világtól elvonult, Istennek élő embereket egyházi kezdeményezésre közösségi életre ösztönözték. A remete életmód a XII. század elején már nálunk is számos követőre talált. Különösen a pécsi hegyekben élt sok remete.

8. Az egyházi élet a XII-XTV. században

A XII-XIV. században egész Európában előtérbe került a műveltség kérdése. A népvándorlások és a keresztes hadjáratok következtében kicserélődtek a népek, az ismeretek, tapasztalatok. Európát vándordiákok járták be, hogy idegen országokban tanulva szellemi tőkével térjenek vissza hazájukba. Az Egyház fontos szerepet töltött be a közélet különböző területein. A kolostorok mellett tudományos központok és iskolák jöttek létre. Vonzáskörzetükben mintagazdaságok alakultak, amelyekben jelentős eredményeket értek el a termelésben. A társadalomban kialakult az a szokás, hogy bizonyos jogi problémák orvoslására a helyi egyház képviselőit kérték fel. A papság ugyanis rendelkezett jogi ismeretekkel, írástudással, ezért nagy tiszteletnek örvendett a nép körében. Kialakultak az úgynevezett „hiteles helyek” (plébániák, püspökségek, kolostorok), ahol sok magánszemély helyezte el oklevelét, végrendeletét, pénzét.

9. Szerzetesi közösségek

A kereszténység felvételével az országban rövid időn belül megjelentek a nagy szerzetesrendek képviselői, magukkal hozva a nyugati szellemiséget és kultúrát.

Középkori szerzetesi közösségek Kárpátalján

Kárpátalján több szerzetes élte Istennek szentelt életét. (Külön tanulmányt érdemelne egy-egy rendház története.) Most csak „dióhéjban” a legjelentősebbekről:
Beregszászon több kolostor fennállásáról vannak történelmi adataink. Legkorábban a templomos lovagrendiek kerültek ide, helyükre a Szent János lovagrend költözött. A Domonkos-rendi szerzetesek „örökölték” a Szent János lovagrend monostorát, és ezt Erzsébet királyné, Nagy Lajos király felesége helyreállíttatta. 1545-ben még fennállt.
Erzsébet királyné nevéhez fűződik a beregszászi ferences közösség alapítása is 1370 körül.
A kisberegi pálos kolostor alapítása 1329-ben történt. Okmányaikat 1447-ben rablók égették fel. 1562-ben a közösség és a kolostor pusztulásáról értesülhetünk.
Pálos rendi remeték éltek Huszton és környékén is, templomukat 1500-tól ismerjük. Ugyanitt – feltehetően – egy Domonkos-rendi apácakolostor is állott. Szent Ilona tiszteletére szentelt templomuk romjait a múlt században még látni lehetett a Huszt-patak déli partján.
A Técső melletti pálos kolostort Nagy Lajos alapította 1363-ban. A reformátusok zaklatása végett 1554-ben elhagyták az épületet, amely ezt követően pusztulásnak indult.
A XIV-XVI. századra tehető a nagyszőlősi ferences kolostor alapítása, a Perényi család jóvoltából, a vár közelében álló halmon.
Ugyanennek a Perényi családnak a református ága 1556-ban elűzte a ferences közösséget. 1668-ban a katolizált Perényiek visszahívták a ferences rendieket.
Gerényben is élt egy kisebb pálos közösség, amelyet a Drugeth család hívott meg 1384-ben. Kolostoruk az egykori vár déli sánca mellett épült. Az 1562-ből származó adatok szerint e kolostor is elnéptelenedett a protestánsok zaklatása miatt.
A reformáció nyomán Kárpátalja katolikus híveinek és papságának száma nagyon megfogyatkozott. 1536-ban Szatmáron is megszűnt a római katolikus plébánia. Az egész környéken 1629-re összesen két katolikus pap élt. A ferences és jezsuita atyák hősies és buzgó munkája nyomán később lassú fellendülés következett.

fr. Imre