A kereszt fája lett számunkra az örök élet fája!

46

Az egész nagyböjt folyamán, de különösen Nagypénteken különleges áhítattal néztünk a keresztre, Üdvözítőnk drága és megváltó szenvedésének erre a jelére! Pápa urunk nagyböjti üzenetének ez volt a mottója: “Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19,37) Tisztelettel gondolunk mindig arra a fára, mely az örök élet fájának bizonyult, hisz rajta termett a legdrágább gyümölcs, mely gyógyulást és örök életet szerzett nekünk. Hála és dicséret a Mennyei Atyának Jézusért, aki önként vállalta magára a mi büntetésünket, hogy megváltson az örök haláltól bennünket! Tudjuk, hogy amíg a világ szemében ez a szégyen fája, addig a hívőknek ez a dicsőség és a győzelem jelvénye. Bátran állítjuk templomaink tetejére és reményteli szívvel szeretteink sírjára.

Hála Istennek, hogy a vallásszabadság éveiben újraéledtek az egyházak, de vajon élünk-e az Isten adta lehetőségekkel?! Fölfedezzük-e, hogy ma sem könnyű Krisztus keresztjéhez tartozni? Csak a boldogságmondások megélői: a szegények, a sírok, a szelídek, a békességszerzők, az igazság-keresők, az irgalmasok, a tisztaszívűek, az üldözöttek azok, akik ma is közel állnak Jézus keresztjéhez. Őbennük valójában Jézus megváltó szenvedése tart tovább a világ végezetéig. Hiszen tudjuk: Jézus meghalt a keresztfán, eltemették, de harmadnapra feltámadt és fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján. Ugye, ilyenkor azt érezzük, hogy valahol nagyon magasan van már Krisztus, valahol nagyon messze van a mi Üdvözítőnk! Bizony, a halandótól messze van a Halhatatlan, a végestől a végtelen -mégis, ahogy ígérte híveinek a Föltámadott: “íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig!” (vő: Mt 28,20).

Érthető is, hogy az, aki ennyire szeret, az nem távolodik, hanem inkább közeleg. Aki életét adta már az emberiség megmentéséért, az még inkább adja már önmagát híveinek az utolsó vacsora rendelése szerint az Eucha-risztiában. Ugyanakkor megjelenik azok között, aki az Ő nevében összejönnek szeretetben. A Föltámadott titokzatosan jelen van még a szegény szenvedőkben, különösen az ártatlanul elítélt, megalázott vagy bármilyen nyomorúságos, embertelen helyzetbe került emberekben is. Aki ezeken segít, az Jézusnak teszi. Gondolj csak gyakran az Ő utolsó ítéletről mondott jövendölésére! (Mt.25,31-46). Aki Isten főparancsát elkezdi élni, tehát Krisztus kedvéért akár a legutálatosabb felebarátját is igyekszik szeretni – az már Isten Országában él! (vő.: Lk 17,21).

A húsvéti időszakban se felejtsük el, milyen drága ára volt a mi szabadságunknak, a mi üdvösségünknek! A feltámadt Jézus mindenkit “magához vonz – ahogy írja most Szentatyánk -, mert egyesülni akar velem, hogy megtanuljam szeretni testvéreimet az ő szeretetével.”

Húsvét örömében se feledkezzünk el soha arról a nagy áldozatról, amit Isten értünk hozott! “Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjé-re, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 12,2).

Majnek Antal püspök