A KERESZTSÉG SZENTSÉGE AZ ÓKERESZTÉNY EGYHÁZ ÉLETÉBEN

79

A KERESZTSÉG SZENTSÉGE AZ ÓKERESZTÉNY EGYHÁZ ÉLETÉBEN

„Aki nyomomba lép, hatalmasabb nálam… Én vízzel keresztelek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” (Mk 1, 7-8)

I. A keresztségről általában

Mielőtt a keresztség szentségének ókeresztény kori történetét bemutatom, szükségesnek tartom, hogy néhány fejezetet szenteljek a keresztséggel kapcsolatos alapfogalmak vizsgálatára.

1. A keresztség fogalma

A keresztség a katolikus egyházban a 7 szentség közül a legnagyobb jelentőségű. A vízkeresztséget helyettesítheti a vérkeresztség (Mt 10,32; Jn 12,25) és a vágykeresztség (1 Jn 4,7). A keresztség eltörli az ember lelkéről az eredendő bűnt. A keresztség kiszolgáltatásának módja ősrégi és mély jelentőségű. Mivel a keresztség el-törölhetetlen jegyet hagy mind a testben, mind a lélekben, ezért megismételhetetlen. A megtérés az ember szívében megy végbe, s a keresztség tulajdonképpen kezdő lépés az Isten felé vezető úton. Valójában a Szentlélek működik a keresztségben, megvilágosítva a megkereszteltet. A keresztségben kapott új élet tulajdonképpen a Szentháromság élete.
A keresztség a szentségek ajtaja, mely tényleges alakjában vagy legalább vágy formájában szükséges az üdvösségre; általa az emberek megszabadulnak a bűnüktől, Isten gyermekeiként születnek újjá, és el-törölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az egyház tagjai lesznek. Érvényesen csakis valódi vízzel való lemosás és megfelelő formájú szavak útján lehet kiszolgáltatni.”

2. A keresztség elnevezése

A keresztség görög eredetű latin neve: baptismus vagy baptisma. A görög baptein és baptizein szavak jelentése: alámerít, lemos, letisztít. A keletieknél a keresztséget a „megvilágosítás” jelentésű photismos, photisma szavakkal jelölték, de előfordul „megpecsételés”, „újjászületés” és „isteni forrás”, „titokzatos fürdő” értelemben is. A szláv eredetű magyar „keresztség” szónak is megvan a maga jelentéstartalma. a kereszt szó származéka, és tulajdonképpen „a kereszt jelével megjelölni” e szó jelentése.
A szentség nevet Tertullianusz óta alkalmazzák a keresztségre. A III. és IV. század egyházatyái a keresztséget két tulajdonsága miatt elkülönítették a többi szentségtől. Ez a két tulajdonság:
1. A keresztség „Krisztus szolgálatára való kötelezettség” (mert hasonlított a római katonák hűségesküjéhez, amelyet szintén sacramentumnak hívtak).
2. Ez a szentség egy egész életen át elkíséri az embert, és Krisztusban való újjászületést eredményez.

3. A keresztelés jelentősége

A keresztség — az életnek és Isten országának kapuja — az Újszövetség első szentsége: „… Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket, megkeresztelvén őket …” Ezért tehát a keresztség elsősorban annak a hitnek a szentsége, amellyel az emberek a Szentlélek kegyelmétől megvilágosítva Krisztus evangéliumát elfogadták.”
Isten minden embert kiválaszt, hogy kövesse őt. Ám nem mindenki válaszol neki; a legtöbben eleresztik fülük mellett Isten hívó szavát. (Némelyek csak halálukkor veszik fel a keresztséget.) A keresztségről tehát elmondható, hogy az Isten felé vezető úton való első lépés.
A keresztség azonban nem egyedül a megkereszteltben játszódik le. Az egyház tagjai is újra átélik azt az eseményt, melyben ők is részesültek, és így közelebb kerültek Istenhez. így a keresztségnek magára az egyházra és annak tagjaira is van hatása. „A keresztség továbbá az a szentség, mely által az emberek az egyház tagjaivá válnak, a Szentlélek-Isten hajlékává épülnek egybe, királyi papsággá és szent nemzetté lesznek… A keresztség az a szentségi egyesítő kötelék, amely fennáll mindazok között, akiket a szentséggel megjelöltek.”
A keresztség e hatásain kívül megtisztít az áteredő és a személyes bűntől, és az embert Isten gyermekévé teszi. „A keresztség ugyanis… titokzatos újjászületés és megújulás fürdője Isten gyermekei számára. A Szentháromság nevében való keresztelés azt eredményezi, hogy akiket az ő nevében jelölnek meg, azok neki szenteltetnek, s az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel lépnek életközösségbe.”
„A keresztség az Úr szenvedése és feltámadása titkának ereje által adja ezt az eredményét. Akik ugyanis megkeresztelkednek, azok egybenőnek Krisztussal halálának hasonlóságában: vele együtt temetkeznek a halálba, vele együtt győzedelmeskednek a halálon és vele együtt feltámadnak. A keresztségben ugyanis maga a húsvéti misztérium ismétlődik és valósul meg, minthogy az emberek feltámadnak benne a bűn halálából az életre.”

4. A keresztelés által kapott kegyelem

„Akik a keresztség által Krisztus testének tagjaivá lesznek, a víz és a Szentlélek által új teremtménnyé válnak: Isten népévé alakulnak, minden bűnük bocsánatát elnyerve… Isten gyermekeinek nevezik őket, és valóban azok is.”
Szent János prológusa azt mondja, hogy akik Jézust lelkükbe fogadták, azok Isten gyermekei lettek. De ezek az emberek nem „emberi születés” útján, hanem az Istenből való kiáradás által születtek újjá. Nikodémusnak maga Jézus említi a vízből és Szentlélekből történő újjászületést (Jn 3,5).

(folytatjuk)

Munkácsy Gyöngyi
Budapest