A kislány, az idős néni és az Isten

93
ujtas-01-33

Volt egyszer egy kislány, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos üdítőt és csokoládét bepakolta hátizsákjába, és elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.

A néni egy padon ült és a galambokat nézte, melyek táplálék után kutattak a földön. A leányka leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy üdítőt, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét és odaadta neki. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a kislányra mosolygott – csodálatos volt a mosolya.
A kislány még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért üdítővel is megkínálta a nénit, aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kislány majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett, a kislány elálmosodott, és úgy döntött, hazamegy. Már ment néhány lépést, amikor megállt, és visszafordult. Visszasétált a nénihez és átölelte. A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.
Amikor a leányka hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán, és megkérdezte:
„Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?”
A kislány így válaszolt:
„Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya.”
Amikor az idős néni hazaért, fia már az ajtóban várt rá. Amikor megkérdezte, miért mosolyog, a néni így válaszolt:
„Istennel ebédeltem, aki sokkal fiatalabb, mint amilyennek gondoltam.”

forrás: internet