„A világosság világít a sötétben” – A megszentelt élet ünnepe

27

Idén február 4-én, hétfőn ünnepelték meg egyházmegyénk papjai, szerzetesei és szerzetesnői a megszentelt élet napját, melynek keretében ünnepélyesen megújították fogadalmaikat.

A szentmise főcelebránsa Majnek Antal megyéspüspök volt, a vendég szónok pedig Lucsok Péter Miklós domonkos atya, aki Munkácson született, Oroszországban és Ukrajnában több domonkos rendházban is működött, s most évek óta Lembergben szolgál. Beszédének egyik fő témája az volt: nekünk is világítanunk kell, mint ezeknek a gyertyáknak, fényünkkel bele kell világítanunk a sötétségbe; ez azonban a sötétség erőiben ellenkezést ébreszt – ezért ne csodálkozzunk, ha közben támadások érnek minket.

A szentmise végén Majnek Antal püspök a Szent Márton palástja-díj Pro Ecclesia emlékérmével tüntette ki a Congregatio Jesu (régebben: angolkisasszonyok) rendet, melynek tagjai 1991-ben első női szerzetesrendként érkeztek Kárpátaljára a totalitárius rezsim összeomlása után. A kitüntetést a tartományfőnök helyettese, Archanjela Biathová vette át, aki Szlovákiából érkezett Kárpátaljára erre az alkalomra. A püspök atya köszönetet mondott a nővéreknek munkájukért, jelenlétükért, hogy az emberek testi-lelki szükségeiben segítségükre vannak az Isten országa felé vezető úton.

Ezután rövid szentségimádás következett, melyben a jelenlévők papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak, valamint azért, hogy papjaink, szerzeteseink Istennek tett fogadalmaikhoz mindig hűségesen szolgálják a rájuk bízottakat.

A konferenciabeszédben Miklós atya azt hangsúlyozta: a másik emberre azon a szereteten keresztül kell tekintenünk, amellyel Isten nézi őt. Ha folytonosan kritizálunk, megítélünk valakit, akkor ezek a dolgok elzárnak bennünket Isten elől, mi magunk akadályozzuk meg, hogy kapcsolatba léphessünk Vele. Ha úgy tekintünk minden konfliktusunkra, minden igazságtalanságra, mint Isten, és ezeket az élethelyzeteket imával kísérjük, csak így válhatunk szabaddá, és így engedhetjük be Istent teljesen az életünkbe. „Isten, a mindenható Isten pedig olyan alázatos, hogy csak oda megy be, ahova beengedjük” – hangsúlyozta az atya. Majd hozzátette: engedjük be, hívjuk be Istent lelkünk minden egyes zugába, hogy egészen az övéi lehessünk.

Pápai Zsuzsanna