Az öröm forrásainál II.

82

A püspök atya nemrég meghirdette az evangélium örömének évét 2014-re. Lapunk előző számában már írtunk az örömről. Folytassuk most a gondolkodást arról, mitől lehet boldog, „örömös” az életünk! Természetes, hogy mindenki szeretne örömet az életében – így lettünk megteremtve – de ez nemcsak a saját szempontunkból fontos: az Evangéliumot, az Örömhírt hogy tudná átadni másnak az, akiben magában nincs öröm? Egy ismerős pap szokta mondani: nemcsak a tökéletes bánatot kell tudni felindítani, hanem a tökéletes örömet is! Az öröm nem jelenti azt, hogy nincs az életemben szenvedés, hogy csak jó dolgok történnek velem – éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy ezekkel a szenvedésekkel meg tudok birkózni, a helyén tudom kezelni őket, mert egészen mélyen ott van bennem az evangéliumi öröm. Emmanuel – velünk az Isten! Soha nem vagyok egyedül! Azt is tudom, hová megyek! Tudom, hogy a bennem lévő legmélyebb vágyak Istentől vannak, és hogy Ő be is akarja tölteni ezeket!

De magam is tehetek azért, hogy ezek a legmélyebb alapigényeim teljesüljenek. Ha nem teszek semmit, akkor mindig másokat, a körülményeket hibáztatom majd a boldogtalanságomért.

„Ha jobb férjem/feleségem lenne! Ha más országban élhetnék!” – pedig az okot valójában nem kívül, hanem saját magunkban kell keresni.

Nézzük meg tehát, mi az a négy alapvető emberi szükséglet, amiknek kielégülése az „örömös” élet feltétele! Biztos, hogy ezek jó vágyak, és ezért szabad, sőt kell a beteljesülésükért imádkozni, és abban is biztosak lehetünk, hogy Isten válaszol erre az imádságunkra!

1. Szeretni és szeretve lenni

Nélkülözhetetlen, hogy ezt emberi kapcsolatokban is gyakoroljuk, de a legmegbízhatóbban mégis Isten szeret minket. Ingyen, feltételek nélkül. Hiszen a szeretet mindig ingyenes. Aki nem tapasztalta még meg Isten személyes szeretetét, az nem mondhatja el magáról, hogy hisz! Mit tehetek én, hogy megtapasztaljam Isten szeretetét? Erre jó módszerünk van: meg kell tanulnunk hálát adni! Észrevenni a jót a világban, nem csak a rosszat. Megajándékozott ember vagyok! Talán banálisan hangzik – de mekkora öröm, hogy folyik a víz a csapból! Még a meleg is! Vagy, hogy rámtelefonálnak emberek – ez azt jelenti, hogy szükség van rám! Mekkora dolog, hogy családom van vagy pap vagyok, vagy hogy fontos vagyok valakinek, valahol – egyáltalán, hogy élek! Hogy meg vagyok hívva az örök életre! Ki vagyok én a nagy világmindenségben? Isten mégis személyesen beszél hozzám! Szerelmes levelet ír nekem a Szentírásban. Ha hálát adok azért, hogy Isten van, hogy Ő jó, az már dicsőítő imádság, és megváltoztatja a szemléletemet! Képessé tesz felismerni a szeretetét és a szépet az életemben.

2. Értékes ember vagyok

Ha egy 10-es skálán pontoznod kellene magad, hogy mennyire vagy értékes, hány pontot adnál magadnak? Nyolcat? Ötöt? Csak kettőt? Isten szemében mindig 10-es vagy! Teljesen függetlenül attól, hogy mit produkálsz, milyen a fizetésed és milyen a társadalmi státuszod. Attól vagy végtelenül értékes, hogy Isten már a világ teremtése előtt akarta, hogy legyél, és megteremtett Téged. És most itt vagy: megismételhetetlen, egyedi ember, aki soha többé nem születik. Olyan értékes vagy, hogy ha az egyetlen ember lennél a világon, Isten akkor is odaadta volna a Fiát Érted.

Nem attól vagy értékes, hogy hogyan néznek rád az emberek. Attól, ahogy Isten néz rád. Jézus hogyan nézett az emberekre? „Rájuk tekintett és megesett rajtuk a szíve.” Ránézett Mátéra – és Máté mindent otthagyva követte őt. Az ember nem képes lemondani valamiről csak úgy – hanem csak valami nagyobb, jobb kedvéért. Jézus Péterre is rátekintett, miután az megtagadta őt – nem elítélően, hanem szeretetkapcsolatuk mélységéből, és Pétert ez nem védekezésre, hanem bűnbánatra és még nagyobb szeretetre indította.

3. Meghitt kapcsolatok

Ahhoz, hogy egészséges, örömteli életet éljek, kell, hogy legyenek körülöttem olyan emberek, akikkel bensőséges a kapcsolatom. Egy ilyen ember előtt nyugodtan lehetek önmagam, nem kell szerepet játszanom, hiszen elfogad pont olyannak, amilyen vagyok, nem kell tökéletesnek lennem. A jelenléte nem megterhelő számomra, jó együtt lennem vele, jó együtt csinálnunk valamit. Akár szavak nélkül is megértjük egymást. Lényeges, hogy ez a hozzáállás kölcsönös legyen! Egy ilyen kapcsolatban az ember – mivel kinyitja magát a másiknak – sebezhetővé válik.

Mégis érdemes ezt bevállalni, mert ilyen kapcsolatok nélkül nem lehet élni! Az óhatatlanul előforduló krízisek pedig, ha nem szakítják meg, akkor elmélyítik, megerősítik, új szintre emelik a viszonyt. Ilyen meghitt kapcsolat lehet (jó esetben) egy házasság, egy igazi barátság, sőt, ilyen kell, hogy legyen az Istennel való kapcsolatunk is! És ahogy egy barátság megtartásához is odaadott idő kell és sok beszélgetés, úgy az Istennel való kapcsolatunkat az ima táplálja – ami dialógus, nem pedig monológus! Ha pedig Istennel meghitt kapcsolatban vagyok, könnyebb az emberekhez is így viszonyulnom – és ez a kölcsönhatás fordítva is működik.

4. Belső szabadság

Ez a külső körülményekhez és a belső történésekhez való helyes hozzáállást jelenti. Azt, hogy a lelki békém nem attól függ, mit mondanak az emberek, meg tudok-e felelni az elvárásoknak, vagy éppen milyen körülmények között vagyok.

(Egy hitéért sok éven át fogvatartott pap mondta: „soha nem éreztem magam olyan szabadnak, mint a bilincsekben.”) Lelkileg teljesen szabadnak lenni nem egyszerű, de Jézus erre hív minket saját példájával is. Amikor beáll a sorba a bűnösök közé, hogy Jánosnál megkeresztelkedjen, nem befolyásolja, hogy így bizonyára azt gondolják róla mások, hogy ő is bűnös. Sohasem függött mások véleményétől.

Akinek nincs meg ez a belső szabadsága, mindig panaszkodik, folyton mások életét akarja megjavítani a sajátja helyett. Nem véletlen a televíziós kibeszélő-show-k népszerűsége: a nézőnek, amíg mások gyengeségén „csámcsog”, nem kell saját maga helyrerakásával foglalkoznia.

Végül

Fontos, hogy mindennap szánjak egy kis időt arra, hogy rákérdezzek magamban, a mai napon hogy állok ezzel a négy alapigénnyel? Ha ezt megteszem, akkor állandóan rendet rakok a lelkemben és egyre jobban megismerem önmagamat. Így egyre több lesz az öröm az életemben, és így tudok másokat is örömre vezetni – hiszen csak azt adhatom, ami bennem is van. Így leszek áldás. Mi más lenne a hivatásunk, mint hogy áldás legyünk?

Szabó József atya – Petenko Miron atya