Beszélgetés Szabó Miklós Xavér ferences atyával

137

Előző számainkban már bemutattuk a jelenleg, illetve a régebben Kárpátalján szolgáló ferences atyákat. Most egy magyaroszági, jelenleg Jeruzsálemben tanuló ferences testvért kérdeztünk életútjáról rövid nagyszőlősi tartózkodása alatt.

– Kedves Xavér atya, elöljáróban mondana pár szót önmagáról?

– Szabó Miklós Xavér vagyok. Magyarországon, a Csongrád megyei Szentesen születtem, 1979. június 13-án. Négy éve szenteltek pappá, jelenleg Jeruzsálemben egy posztgraduális képzésen veszek részt.

– Mikor találkozott először a ferencességgel, illetve mi volt az az esemény vagy mélyreható érzés, amely tényleges meghívásnak tekinthető?

– Másodikos gimnazista voltam, amikor Szent Ferenc életrajzait elolvastam és láttam a híres Napfivér, Holdnővér című filmet. Akkoriban egy karizmatikus imaközösségbe jártam, melynek néhány tagjában már megfogalmazódott, hogy papok vagy szerzetesek szeretnének lenni. Páran elhatároztuk, hogy elmegyünk Medjugorjéba, s így tettünk egy jó háromhetes kerékpáros zarándoklatot. Bennem Medjugorjéban ért meg a gondolat, hogy ferences szeretnék lenni.

Hazatérésünk után felvettem a kapcsolatot a szegedi és a szécsényi ferencesekkel, aztán nyaranta meglátogattam őket egyegy hétre, velük éltem, belülről akartam látni az életüket. Az érettségit követően pedig beléptem a rendbe.

– Miként alakult élete ezen meghatározó döntést követően?

– 1997-ben a pasaréti ferences rendházban töltöttem a jelöltséget, majd Szécsényben novícius voltam.

Ezután két évig a szegedi rendházban éltem. Ezek az évek jobbára teológiai tanulmányokból álltak; azt hiszem itt szerettem meg annyira a Szentírást és annak eredeti nyelveit, hogy arra gondoltam: ezt jó lenne még elmélyíteni. Ami ebből az időszakból élő módon megmaradt bennem, az a teológia, leginkább pedig a szentírástudomány szeretete.
Utána következett a gyakorlati év, majd két év teológia Pasaréten. Teológiai tanulmányaimat végül Szegeden fejeztem be. Később mint örökfogadalmast visszahelyeztek Pasarétre; itt, és Szentendrei Ferences Gimnáziumban a hitoktatást bízták rám.

– Már említette, hogy jelenleg Jeruzsálemben tanul. Hogy került a Szentföldre?

– Nekünk, ferenceseknek van Jeruzsálemben egy Szentírással foglalkozó intézetünk, egyetemünk.

A szentföldi kegyhelyek vezetése is a ferencesekre van bízva több mint 700 éve, így a testvéreket általában oda küldik elöljáróik továbbtanulás céljából. Az, hogy szívesen tanulom a Bibliával kapcsolatos dolgokat, találkozott az elöljárók szándékával, így kerültem Jeruzsálembe három éve. Az egyetemen biblikus tárgyakat tanulunk, mint óés újszövetségi szövegmagyarázat, régészet, s egyéb tárgyak (biblikus történelem, földrajz, keresztény és zsidó hermeneutika, korai zsidó és rabbinikus irodalom, Jeruzsálem és a Szentföld régészete, korai keresztény irodalom), amelyek segítik és megkönnyítik a Szentírás értelmezését.

– Milyen érzésekkel jött Kárpátaljára?

– Nagyon jó érzéssel érkeztem. 2001-ben volt egy gyakorlati évünk, mely keretében majd fél évet töltöttünk Kárpátalján, segédkezve az árvíz sújtotta falvakban. Az azt megelőző években nyaranta segítettünk a táboroztatásban, így nem ismeretlen számomra ez a vidék.

– Ha elöljárói kihelyeznék Kárpátaljára, igent mondana?

– Nagyon könnyen mondanék igent, és ezt a testvéreim is tudják. Szerintem mi, ferencesek gyöngyszemként tartjuk számon Kárpátalját!

Az interjút készítette:
Szűcs Izabella