Boldog Óscar Romero, a szegények mártír püspöke

44

„Krisztus szegényen és üldözötten vitte végbe a megváltás művét; az egyházat is ugyanerre az útra szólítja hivatása” – emlékeztet a II. Vatikáni Zsinat egyházról szóló konstitúciója. A szolgáló, szegény egyház hűséges tagja lett Óscar Romero San Salvador-i érsek is, egyike azon egyházi elöljáróknak, akik az egyházat a názáreti Jézushoz tették hasonlatossá. Világszerte úgy tisztelik, mint a szegények püspökét, a nép jogainak védelmezőjét és vértanút.

Óscar Romero 1917. augusztus 15-én született a közép-amerikai Salvador egyik kis falujában, Ciudad Barriosban, egy szegény postás családjában. A nyolc gyermek közül Óscar volt a második. Asztalos tanoncként kezdte, majd 13 évesen, a helyi polgármester biztatására, jelentkezett a San Miguelben működő kisszemináriumba.

1937-ben már San Salvadorban, majd a római Gregoriana Egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. Rómában szentelték pappá 1942. április 4-én. Püspöke kérésére félbeszakította a doktorátusra való felkészülését és visszatért Salvadorba, ahol rövidesen püspöki titkár lett, mely tisztséget 23 éven át töltötte be. VI. Pál pápa 1970-ben San Salvador segédpüspökévé, 1974-ben megyéspüspökké nevezte ki, végül 1977-ben San Salvador érseke lett.

Az országban a földterület nagy része néhány földbirtokos család kezén volt, míg a lakosság döntő része nincstelen maradt. A társadalmi igazságtalanság miatt egyre nőtt a lázadó csoportok száma és ereje, a gazdag oligarchák pedig állami terrorral reagáltak minden lázadásra.

Óscar Romero kezdetben távol tartotta magát e társadalmi mozgalmaktól. Miután azonban megölték Rutilio Grande jezsuita szerzetest, aki a szegények pártfogójaként végzett szociális munkát a nyomorgók között, és Romero érsek jóbarátja volt, az érsek a szegények és nincstelenek szószólójává vált. Ő mutatta be az országban az egyetlen szentmisét barátja lelki üdvéért. Amikor 1977. május 15-én megölték Alfonso Navarro Oviedo atyát is, Romero érsek beszédében ezt mondta: „Mindannyiunknak készen kellene állnunk arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet – ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek; odaadni az életet azt jelenti: teljesíteni kötelességünket, csendben, imádságban, munkánk becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, lépésről-lépésre odaadni az életet.”

Vasárnapi szentmiséinek homíliái, melyeket az egyházmegyei rádió közvetített, az egész országot mélyen megérintették és alakították. Ellenfelei jelentést írtak róla, és vádként fogalmazták meg: „Romero érsek a népet választotta, és a nép Romerót választotta”. Bár az érsek folyamatosan szóvá tette a parasztokkal szembeni erőszakos cselekedeteket, elítélve a katonaság és a halálbrigádok bűntetteit, tanításának lényege nem politikai, társadalmi jellegű volt, hanem az egyház és a szegények szolgálatában élő püspök tanúságtétele.

Élete rendkívül sebezhetővé vált, miután 1979 májusában II. János Pál pápának hét dossziét mutatott be, amelyek a gyilkosságokról, eltűnésekről, az emberi jogok megsértésének eseteiről szóló jelentéseket és dokumentumokat tartalmazták. 1980 februárjában levelet intézett Carter amerikai elnökhöz. Kérte, hogy az USA ne támogassa a salvadori hadsereget, mert az a kapott fegyvereket a nép elnyomására használja. Ekkor említette először a nyilvánosság előtt, hogy halálos fenyegetések érték.

Erőszakos halála előtt egy nappal prédikációjában a Nemzeti Gárda katonáihoz intézett felhívást: „Testvérek, ti népünkhöz tartoztok! Saját testvéreiteket ölitek meg a földművesek között! Egy ember parancsolhatja nektek, hogy öljetek, de Isten törvényének kellene győzni bennetek, mely azt parancsolja: „Ne ölj!” Egy katona sem köteles olyan parancsnak engedelmeskedni, mely ellenkezik Isten törvényével! Erkölcstelen törvény senkit sem kötelez.”

Másnap, 1980. március 24-én, miközben egy barátja elhunyt édesanyjáért mutatott be gyászmisét az Isteni Gondviselés Nővérei elfekvő kórházának kis kápolnájában, az oltárnál halálos lövés érte az érseket. Óscar Romero szabadon áldozta fel életét, ami igazi eucharisztikus vértanúvá tette – mondta róla a vele három évig együtt dolgozó Julian Filochowsky, korábban az Angol Katolikus Segélyszervezet feje.

Az érsek temetési szertartásán, amelyen harminc püspök, sok száz pap, szerzetes és 60-80 ezer, többnyire mezítlábas salvadori szegény ember volt jelen, a gyászbeszéd alatt bomba robbant a katedrális előtti téren, majd a katonák lövöldözni kezdtek. Mintegy negyven ember lelte halálát, és száznál több volt a sebesültek száma. Az érsek halála és a gyászszertartás alatt történt katonai erőszak óriási felháborodást keltett a nép körében, ami egy 11 évig tartó polgárháborút robbantott ki, és amelynek során 75 ezren haltak meg (köztük 70 ezer civil), további 7 ezren „eltűntek”, és becslések szerint egymillió salvadori keresett más országban menedéket az erőszak elől.

Rómában 1994-ben kezdődött meg Óscar Romero boldoggá avatási eljárása, mely egy időre megszakadt, de Ferenc pápa 2015. február 3-án dekrétumban nyilvánította ki, hogy Romero érseket a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg, és halálát vértanúságnak minősítette. Boldoggá avatására 2015. május 23-án San Salvadorban került sor több mint 250 000 ember jelenlétében.

Összeállította: Riskó Marianna