Chiara Luce – életszentség 19 évesen

64

Badanót hamarosan boldoggá avatják, miután a Szentszék elismerte a boldoggáavatáshoz szükséges csodát. A Fokoláre Mozgalom tagjai közül ő az első, aki ilyen elismerésben részesül.

“Ez bátorít bennünket, hogy hig.- gyünk az evangélium logikájában: a búzaszem, ha elhal a földben, sok termést hoz. Ragyogó példája segíteni fog bennünket, hogy megismertessük a karizma fényét, és hírül adjuk a világnak, hogy Isten a Szeretet” – ezekkel a szavakkal reagált a boldoggáaavatás hírére Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke.

Ki volt Chiara Luce?

1971. október 2-án született Ruggero Badano és Maria Teresa Caviglia kései gyermekeként. Szülei a katolikus hitben nevelték fel. Kedves, életvidám, szerény lány volt, sokat teniszezett, úszott, kirándult, szeretett énekelni és táncolni. Kilencéves korában már a Fokoláre Moz g a l o m h oz tartozott. Tehetsége sokféle módon megmutatkozott, vonzó társasági lény volt, sok baráttal, akik “normálisnak”, ugyanakkor rendkívülinek is tartották őt. Amikor csatlakozott a Chiara Lubich által alapított Gen (új generáció) Mozgalomhoz, megismerte a Szeretet- Istent, életének ideálját. Úgy döntött, minden pillanatban az ő akaratát fogja tenni, s Jézust akarta látni minden felebarátjában. Különös szeretettel fordult a rászorulók, a szegények felé, s szívesen foglalkozott afrikai gyerekekkel: arról álmodott, hogy egyszer majd orvos lesz Afrikában.

16 évesen nagyon vonzotta a szerzetesi élet. Nem sokkal később a vállában csontrákot állapítottak meg. Amikor megtudta, teljesen Isten szeretetére bízta magát. Ragaszkodott elképzeléséhez, hogy misszionárius lesz. A betegség azonban gyorsan terjedt, hamarosan a gerince is meggyengült, s egy idő után Chiara már nem tudott járni.

Amikor fájdalmak gyötörték, azt ismételgette: “Jézus, ha Te is akarod ezt, én is akarom.” Lassan beletörődött abba, hogy már sehová nem mehet, és idejét imádsággal töltötte, lelki támaszt adott családjának és barátainak. Akik felkeresték őt, nyugalommal, békével és örömmel találkoztak. Chiara üzenetet küldött kortársainak: “A fiataloké a jövő. Én már nem tudok futni, de szeretném átadni nektek ezt az égő lángot, mint az Olimpiában. Csak egy életetek van, és mindent megér, hogy jól éljétek!”

A Chiara Luce nevet a Fokoláre Mozgalom alapítója, Chiara Lubich adta neki.

1990. október 7-én ért véget rövid és sugárzó élete. Röviddel halála előtt azt mondta: “Ne sírjatok miattam, Jézushoz megyek! Nem akarom, hogy a temetésemen az emberek sírjanak, inkább énekeljenek teli torokból!” Utoljára így szólt édesanyjához: “Légy boldog: én az vagyok!”

Egész élete az Isten szeretetébe való feltétel nélküli beleegyezés volt, újra és újra kimondott “igen”, gyermekkorától kezdve: ez változtatta betegségét fényes utazássá az Élet teljessége felé. Halála után életszentségének híre fokozatosan elterjedt.

Egy Triesztben történt csodálatos gyógyulás elismerése fontos lépéssel közelebb hozta a boldoggáavatást, amelyet 1999-ben indított el Livio Maritano, Acqui püspöke – olvasható a Fokoláre Mozgalom honlapján. Az ünnepélyes eseményre idén szeptember 25-én kerül sor Rómában.

Chiara Luce honlapja: www.chiaralucebadano.it

Magyar Kurír