Egy csapat vagyunk! Bemutatkozik a szürtei ifjúsági közösség

93

A mi kis közösségünk nem úgy alakult meg, hogy egy ember kitalálta és így lettünk – minket Isten hozott össze. Először még mi sem vettük észre, csak mikor már szemmel látható volt, hogy ugyanazok az emberek mentek kirándulni, táborozni, adventi koszorút fonni, templomba, hittanversenyekre és még sorolhatnám, hogy hová.

A kerekhegyi hittantáborban kerültünk először egymáshoz közel, ez folytatódott a szereplésekkel, amit a hittanverseny követett, és a farsangi bulizás se maradhatott ki. Az évek során összeszoktunk, s ahogy megismertük egymást és megtanultunk együttműködni, testvérek lettünk. Sokat énekelgettünk együtt a buszon, szívvel-lélekkel, olyankor nem számított az, hogy hamisan énekelsz, csak az, hogy énekelj. Rögtön észrevettük, ha valaki hiányzott.

Legfőképpen a hitünk hozott minket össze. Mindegyikünk hisz Istenben, és ahogy “bújtunk” Istenhez, úgy egymáshoz is közel kerültünk. Rengeteget vagyunk együtt. Az idei farsangi mulatságon is együtt voltunk. Szerveztünk nagyböjti lelki napot is (ahogy Krisztián mondta, “házi” lelkigyakorlatot…). Mi, mikor együtt vagyunk, nem szégyellünk beszélni egymás előtt a lelkiállapotunkról, teljesen nyíltak vagyunk egymáshoz, senki se zárkózott. Persze az imádkozás és a beszélgetés után megéhezik az ember, a mi drága hitoktatóink pedig gondoskodnak arról, hogy üres gyomorral senki se távozzon, mindig előbukkan a táska mélyéről a keksz, a kóla, vagy akár a szaloncukor.

Ám nemcsak a hit tart össze minket, hanem a szeretet is. Mivel, ha nem szeretnénk egymást, nem tennénk azokat, amiket idáig felsoroltam. A legjobb dolog, ami az életemben történt, hogy csatlakozhattam ehhez a nagy közösséghez.

Ez a társaság még sok ideig össze fog minket tartani, persze majd felvált minket a következő generáció, de mi akkor is EGY CSAPAT VAGYUNK!

Fazekas Bettina

A szürtei katolikus közösség egy nagyon vidám, jókedvű “banda”.
Szeretünk együtt lenni, ilyenkor sokat bolondozunk. Ez a közösség olyan, mint egy nagy család, ahol mindenkinek megvan a helye. Angelika néni az anyuka, mi pedig a mikor jó, mikor rossz gyerekek.˘ Ez a család olyan, mint egy lelki támasz, s ez megnyugtató.

Ignácz Krisztián

Ha meg kellene határozni, hogy mióta létezik a mi kis csoportunk, biztosan egyikünk sem tudná megmondani, mert nem egyik napról a másikra alakultunk nagyszerű, összetartó csapattá, minket az együtt töltött idő köt össze.

Mára kellőképpen megismertük egymást, megtanultuk elfogadni, szeretni és tisztelni a másikat. Nemcsak barátok vagyunk, hanem testvérek. Szinte egész évben együtt vagyunk. Adventben koszorút fonunk, majd szállást keresünk a Szent Családnak, betlehemezünk, téli szünidőben szánkózunk, aztán hittanversenyre készülünk, nagyböjtben keresztutat járunk, lelkinapokat szervezünk, nyáron kirándulunk vagy táborozunk, és ez csak néhány esemény a “hittanos” életünkből.

Legutóbb március 11-én gyűltünk össze egy nagy közös hittanórára, melynek a végén elvégeztük a keresztutat. Ilyenkor komolyabb témákról beszélgetünk, a hitünkről és Istenről.

Lassan már Kárpátalját is beutaztuk együtt. Voltunk Rahón, Técsőn, a Vereckei-hágón, a Sipot-vízesésnél, Kígyóson és többször Kerekhegyen. Mindegyik utazás után új emlékekkel és vicces történetekkel tértünk haza.

Olyannyira tudjuk kezelni egymást, hogy hitoktatóink nyugodt szívvel ránk bízzák akár a farsangi szórakoztató műsor megszervezését. Már több éve, és még soha nem okoztunk csalódást! Évről évre elénekeljük, hogy Újra itt van a nagy csapat!

Dorgay Zsófia

Nekünk Szürtén van egy aktív közösségünk, amiben sokféle dologgal foglalkozunk. A vezetőink Angelika néni és Beáta néni. Mi nem azért teszünk valamit, mert kell, hanem azért, mert szeretünk például betlehemezni vagy a Szent Családot hordozni.
Örülök, hogy van ez a közösségünk, mert mi nagyon jóban vagyunk egymással.

Kulcsár Ákos

Március 11-én volt egy rendkívüli hittanóránk. Sokat beszélgettünk és közben rajzoltunk. Végig kellett gondolnunk, hogy mi a bűn. Én úgy gondolom, hogy a bűn – az a rossz. Akárhogy igyekezzen az ember nem vétkezni – ez lehetetlen. Az ember nem tökéletes.

Tökéletes csak az Isten. Nagyon tetszett nekem ez a foglalkozás.

Őszintén szólva először egyáltalán nem akartam menni, aztán a végén meg már hazamenni nem akartam. Most már nem sajnálom, hogy két órát “pazaroltam” rá. Úgy érzem, legközelebb is jól fogom magam érezni.

Iváncsik Evelin

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék a mi kis közösségünkről. Hiszen annyi mindent éltünk már át így együtt, hogy ahhoz egy egész újság is kevés lenne, hogy mindazt leírjuk.

Sok helyen voltunk már együtt; kirándulásokon, ifitalálkozókon, hittanversenyen. Egy idő után azt éreztem, hogy minél többet találkoztunk, már nem az a lényeg, hogy miért és hogyan, hanem csak az együttlét.

Néhány évvel ezelőtt kezdtük feleleveníteni a karácsonyi hagyományokat, mert mi, fiatalok is szerettünk volna ebben részt venni. Így most már nemcsak az idősebbek, de közösségünk tagjai is “szállást keresnek a Szent Családnak”.

A betlehemezés is egy külön fejezet számunkra. Jó volt látni, ahogy az idősebbek meghatódva fogadtak, vártak minket, s hogy gyermekkoruk emlékeit visszaidézve örömet szerezhettünk nekik.

Nemrég részt vettünk a II. Ungvidéki Ifjúsági találkozón Ráton. Butsy Lajos aknaszlatinai plébános tartott előadást Fiatalok az élet küszöbén címmel. Fontos dolgot tanulhattunk meg: értékesek vagyunk, hisz Isten gyermekei vagyunk. Nem kell mások beszólásaira figyelnünk. De ez nem jelenti azt, hogy senkire sem kell hallgatnunk. Egyvalaki tanácsát és tanítását mindig meg kell fogadnunk: Istenét. Ez is jó alkalom volt arra, hogy együtt legyünk, és új embereket ismerjünk meg.

Számomra a legemlékezetesebbek azok az esték voltak, amikor lázasan készülődtünk a hittanversenyekre.

Összejöttünk, és a Bibliát olvasva (vagy éppen a szentek életét megismerve) próbáltuk megérteni a történeteket, mindenki a maga módján. Ilyenkor születtek olyan vicces elszólások, mint például az, hogy az édesanyánknak szóló ajándék valójában “anyándék”. S azt is megtudtuk, hogy a kegytárgyüzlet valójában nem ereklyebolt. Ezek után az, hogy jó helyezéseket értünk el, már csak egy plusz volt, ami újabb lendületet adott, s biztatást.

Félre ne értse senki! Mi sem vagyunk tökéletesek. Néha összezördülünk, aztán pedig kibékülünk. Ez az élet rendje. De az nagyon jó érzés, hogy vannak barátaink, akikhez fordulhatunk, és akikre mindig számíthatunk.

Román Bianka (Kisokos)