Elérkezett megváltásotok

72

A közelmúltban ismerősöket kísértem ki a pályaudvarra, akik hazafelé indultak. Közben elnéztem a hatalmas vasútállomáson az indulásra várakozó embereket.

A többség időben kiment az állomásra, nehogy lekésse induló vonatát, és izgatottan, de mégis türelmesen várakozott. Szinte mindenkinél hatalmas bőröndök és utazótáskák, mintha mindent magukkal akarnának vinni.

Persze szegényebbek is voltak, akiknél kicsiny táska volt, amelyről sejteni lehetett, hogy abban valóban mindenüket magukkal viszik. A hosszabb útra indulók az utolsó percekben még a boltokban beszerezték az ennivalót és az újságokat. Voltak, akik bizonytalanul bolyongtak a csarnokban, s az idő szorítása miatt egyre izgatottabban keresték, hogy honnan indul a vonatuk.

Emberek, akik egyszer majd visszatérnek, s emberek, akik végleg elutaznak. Néztem azokat, akiknek szerelvénye már beállt a peronra, már elfoglalták helyüket a fülkékben, s az órájukat nézegetve várták az indulást. Voltak, akik szaladtak és az utolsó pillanatban kapaszkodtak fel a vonatra. Figyeltem az egymástól búcsúzókat, a maradókat és az indulókat, akik hosszú ideig vagy talán soha többé nem látják egymást. Figyeltem a gyerekekkel utazó családokat és az egyedülállókat, a könnyű hátizsák alatt görnyedő fiatalokat és a nehéz csomagjukat egyenes háttal húzó idősebbeket. Vajon hová indulnak? Mi az úticéljuk? Vajon hová fognak megérkezni?

Advent első napjaiban az egész világ egy ilyen zsibongó pályaudvarra hasonlít. Mindenki keresi, hogy merre induljon. Melyik vonatra szálljunk fel? Hová szeretnénk megérkezni? És ez a képzeletbeli vonat ma, advent első vasárnapján lassan megmozdul, elindul, hogy a lelki felkészülés útján elvigyen minket Betlehembe. Még van rajta hely, még fel tudunk kapaszkodni az utolsó pillanatban, csak siessünk, nehogy lemaradjunk róla! Az adventi vasárnapok olyanok, mint a megállók útközben.

Az adventi koszorún mindig eggyel több égő gyertya jelzi, hogy közeledünk a végállomáshoz. Bármennyire is csábítanak minket útközben a csillogó kirakatok és akciós reklámajánlatok, ne szálljunk le, hanem menjünk tovább és folytassuk lelki készületünket!

Ha ma felismerjük, hogy elérkezett az indulás ideje, a karácsonyi megérkezéskor felismerjük majd Megváltónkat a Gyermekben.

Horváth István Sándor