Életünk Királya

39
250px-Christ Dili

Minden gyermek jól ismeri, s talán a felnőttek sem felejtették még el Mark Twain híres regényét, a Koldus és királyfit. A történet szerint a királyi család ifjú tagja és a londoni szegénynegyed koldusgyermeke, akik nagyon hasonlítottak egymásra, szerepet cserélnek. A királyfi ugyanis szeretné látni a város szegényeinek életét, ezért a koldusfiú ruháiba bújik. A szerepcsere az eredetileg tervezett egyetlen óránál hosszabbra nyúlik, aminek köszönhetően a koldus napokig királyi pompában élhet, de végül is fény derül mindenki kilétére, s az igazi királyfi visszatérhet a palotába.

A szerepcsere csak játéknak indul, de aztán komolyra fordul.

Krisztus király mai ünnepén joggal érezhetjük, hogy egy szerepcsere kellős közepén vagyunk. Mintha mindenki a másik szerepében volna. Ez persze nem játék, de azért a végére itt is helyreáll a rend. A nagyböjti keresztúti imádságok alatt fel szoktuk idézni Jézus szenvedésének történetét. A keresztút első állomása arról szól, hogy Pilátus halálra ítéli Jézust. A Teremtő áll a teremtmény előtt. Isten áll az ember előtt. Hát nem fordított a szerep? Éppen az ellenkezőjének kellene lenni. Most azt látjuk, hogy az ember elítéli az Istent. Jézus ártatlan, valójában nincs bűne.

Nincs irgalom, szánalom vagy kegyelem számára. Pilátus kimondja az ítéletet: halál. Jól tudjuk, hogy ez egy igazságtalan ítélet. Ezt követően Jézust elvezetik, hogy keresztre feszítsék. Az evangéliumban az ítélet végrehajtásáról, Jézus keresztre feszítéséről hallottunk.

Most időben egy nagyot ugorva gondoljunk az utolsó ítéletre, életünk keresztútjának utolsó stációjára. Ezen az ítéleten már helyreáll a rend, mindenki visszakapja a maga szerepét. Az utolsó ítéleten majd a teremtmény fog állni a Teremtő előtt. Az ember az Isten előtt. Az ember nem mondhatja el magáról, hogy ártatlan – mint ahogyan Jézus az volt –, hiszen bűnök terhelik lelkét. Jézus nem kapott kegyelmet, de a bűnbánó ember számíthat Isten irgalmára. Az isteni irgalomnak köszönhetően nem halál lesz az ítélet, hanem élet, az örök élet. Jézus igazságtalan elítélésével szemben ez az ítélet minden szempontból igazságos lesz, mindenki azt kapja jutalmul vagy büntetésül, amit földi életével kiérdemelt.

Jézus királysága nem csak az utolsó ítéleten válik nyilvánvalóvá az ember számára, hanem már most is megtapasztalható, de vigyáznunk kell, hogy milyen értelemben beszélünk az Ő uralkodásáról. A csodálatos kenyérszaporítást követően az emberek királlyá akarták tenni Jézust, de ő visszautasította ezt a szándékot. János evangélista ezt írja: „Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül” (Jn 6,15). Az Úr tehát nem szeretne olyan király lenni, mint a földi királyok. Hát akkor milyen király ő? Ez akkor derül ki, ha szenvedésének napjaira gondolunk. A jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja vissza Jézus, hogy királyként fogadják és köszöntsék, s pár nappal később Pilátustól is elfogadja, hogy királynak nevezze őt, de azonnal jelzi, hogy az ő országa nem ebből a világból való (vö. Jn 18,36). Ez azonnal azt a kérdést veti fel bennünk, hogy milyen ország Jézusé? Jézus királysága nem hasonlít a földi királyok uralkodásához. Földi élete során Jézus nem emberit akart létrehozni, hanem Isten Országának evangéliumát hirdette, amely Ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg. Ebbe a titokzatos Országba, amelyről Jézus főként csak hasonlatokban beszél, mindenki meghívást kap: az emberek, a közösségek és az egész világmindenség.

Ki tartozik Isten Országához? A vatikáni Hittani Kongregáció, amelynek akkori vezetője Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa volt, 2000. augusztus 6-án közzétett Dominus Iesus kezdetű dokumentumában a következőket találjuk erről: „Az Isten Országáért dolgozni annyit jelent, mint fölismerni és ápolni az emberiség történelmében jelenlévő és azt átformáló isteni törekvést. Az Országot építeni azt jelenti, hogy dolgozunk a gonosz minden formájától való megszabadulásért. Röviden: Isten Országa az Ő üdvözítő akaratának kinyilatkoztatása és megvalósítása”.

Engedjük, hogy Jézus legyen a mi szívünk és életünk Királya, hogy bennünk is megszülessen és növekedjen Isten Országa!

Horváth István Sándor

Imádság Krisztus Királyhoz
Kérlek, Jézusom, Uram, jöjj segítségemre; elismerem, hogy a tiéd vagyok. Rajtad kívül, Uram Jézus, nincs más királyom! Jöjj tehát, Uram, hatalmaddal szórd szét az ellenfeleket, uralkodj bennem, mert te vagy az én Királyom és Istenem!
(Clairvaux-i Szent Bernát)