Étel vagy Élet?

58
Az antioxidánsok szerepe-118408 0 big

Manapság sok mindent lehet olvasni, hallani a helyes táplálkozásról. És itt nem csak arról van szó, hogy „ne egyél csipszet és ne igyál kólát”. A szakemberek azt mondják, hogy nagyon meg kell gondolni, mit teszünk az asztalra, hiszen egyik élelmiszer rákkeltő, másikban túl sok a szénhidrát, a harmadikban pedig túl sok az adalék, tartósítószer, nitrát, stb.

 

Régebben az emberek maguk teremtették elő az ennivalójukat. Tudták, hogy mi van a tányérjukon. Manapság an?- nyira nagy a kínálat, olyan sokfajta ételből választhatunk a boltokban, hogy már sokszor nem tudjuk, honnan származik. Ha elolvassuk az összetevőjét, több mint a felét nem is értjük. Ha gyümölcsöt akarunk venni, akkor nagyon nehéz olyanra bukkanni, amelyet nem permeteztek. A szalámiba, a virslibe ízfokozót kevernek. A fagyi, a torták ételfestékekkel vannak színesítve. A tyúkokat, halakat antibiotikumokkal etetik, hogy túléljék azokat a körülményeket, melyekben tenyésztik őket. Sok élelmiszer tartósítószert és egyéb adalékokat tartalmaz, ami betegségeknek, allergiáknak lehet a forrása. Az élelmiszeripari vállalatok nem igazán foglalkoznak azzal, hogy az étel egészségünket szolgálja.

Az első kérdés, amely felmerül bennünk: hogyan együnk vagy adjunk enni családunknak, ha tudjuk, hogy ennyi sok a káros élelmiszer? Nem követük-e el bűnt azzal, ha semmit nem teszünk ellene?

Ha semmit nem teszünk ellene, nem foglalkozunk a kérdéssel, az hanyagság. Ha érdekel a jó minőségű táplálkozás, igyekszünk bio, házi élelmiszert vagy ételt előállítani, ami sokkal időigényesebb, mint egyszerűen megvásárolni. Vagy ha ez nem lehetséges időhiány, kerthiány miatt, akkor megvesszük a biót, de legalább kétszer-háromszor többet kell költeni élelmiszerre, mert a vegyszermentes sokszor drágább.

Ekkor felmerül egy második kérdés: vajon nem bűn-e, ha ennyi pénzt költünk, áldozatot vállalunk az étel miatt? Hiszen ekkor már a „nem azért eszek, hogy éljek, hanem azért élek, hogy eszem” válik jellemzővé. Ráadásul olyan sok körülöttünk élő embernek még a legalapvetőbb élelmiszerre sincs pénze?

A harmadik kérdés: még ha sikerült is bio hozzávalókhoz jutni, akkor mit főzzünk? Hiszen a zsírban, olajban sült étel nem túl egészséges. Tésztafélét csak mértékkel ehetünk, mert túl sok szénhidrát kerül a szervezetünkbe. Édességet jobb, ha nem fogyasztunk, mert abban semmi hasznos nincs, sőt, egyáltalán nem tesz jót. Finom legyen, hogy a gyerek is megegye, tehát lehetőleg ne legyen főzelék. A tej állítólag csak kilencéves korig hasznos. A húst pedig jobb kerülni, mert öregíti a szervezetet, a legjobb, ha valaki vegetáriánus. Így lassan semmi sem marad, ami ehető és egészséges.

Igen, ezeket halljuk, olvassuk. Az emberek sok mindent mondanak, de mit mond Mennyei Atyánk? A Szentírásban sok részt olvashatunk az ételről. Itt összegyűjtöttem néhányat, amely megnyugtató választ ad a fent feltett kérdésekre:

„Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok: sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet, mint az eledel, és nem több-e a test, mint az öltözet?” (Mt 6, 25).

Az Isten bizalmat és ráhagyatkozást kér az embertől. Annak ellenére, hogy sokszor nincs megbízható ennivalónk, a Jóisten nem kívánja, hogy szorongva éljünk emiatt. Azt sugallja nekünk, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, a bűnt kivéve. Ha tehetjük, alakítsunk ki konyhakertet, ha nem, kutassunk olyan gazdák után, aki nem használnak vegyszert, és tisztességes áron adják el a zöldséget, gyümölcsöt.

Továbbá azt olvashatjuk: „Aki nem dolgozik, ne is egyék” (Péld. 28,10).

Ne legyünk restek: több mindent állítsunk elő házilag (kecsup, lekvár, befőtt, akár kenyeret is süthetünk…). Így kevesebb pénzt is költünk az ételre, és egészségesebb, minőségi ételt nyerünk.

Nagyon tetszik nekem a munkácsi püspökség példája. Nem sűrűn találunk olyan püspökséget, ahol tyúkok szaladgálnak a kertben, zöldségeket termesztenek, gyümölcsök érnek a fán. A püspök atya fontosnak tartotta ezeket, nem tartotta vissza az a gondolat, hogy ez sok helyütt nem szokás.

Kenyérszaporítás: ha nincs megfelelő ételünk, és elszomorodunk, nem találunk megoldást, akkor tekintsünk a kenyérszaporító Jézusra, aki több ezer embert jóllakatott két halból és öt kenyérből. Kánai menyegző: Mária értünk is közbenjár Jézusnál, hogy nincstelenségünkben „finom borral” ajándékozzon meg minket.

És végül ne feledkezzünk meg az égi kenyérről sem, ne felejtsük el, hogy anélkül nem sokat ér a földi kenyér. A választott nép megkapta a mannát, mégis zúgolódott, mert csak a földiekre gondolt. Járuljunk szentáldozáshoz gyakran, mert „aki eszi az én testemet és is?- sza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (Jn 6,56).

Izajás próféta írja: „Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér?”(Iz 55,1). Tehát fontos megmaradnunk az egyszerűségnél. Természetesen attól még változatos maradhat az étel, de ne bálványozzuk az ételt: télen eper, egzotikus állatok húsa, stb. Ne szenteljünk több figyelmet az ételnek, mint az életnek. Ne töltsünk több időt az ennivaló összeállításával, kiválasztásával, megszervezésével, mint a családdal, ismerősökkel, Istennel való beszélgetéssel.

Az Ószövetségben tiltott ennivaló volt a sertéshús, de Jézus engedélyt adott az elfogyasztására, amikor az ókeresztényeknél felmerült a kérdés: egyenek-e sertéshúst azok, akik sosem voltak zsidó vallásúak. Tehát nem kell egyik élelmiszert sem kerülnünk (hacsak nem betegség miatt), mindenből mértékkel együnk.

Szintén Izajás prófétánál olvashatjuk a Szentírás mondanivalójának lényegét: „Figyelmesen hallgassatok rám, akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat” (Iz 55,2).

Tegyük Krisztust életünk középpontjává, és Vele minden élethelyzetben megtaláljuk a helyes magatartást. Még a konyhában is…

Bundáné Fehér Rita