Evangéliumi jótanácsok – a családban

54

II. rész: Tisztaság 

Előző számunkban kezdtünk arról írni, hogyan vonatkoznak az evangéliumi jótanácsok – tisztaság, szegénység és engedelmesség – a nem szerzetesi életformát élő hívőkre, mert Jézus ezeket az “életviteli tanácsokat” nem csak nekik, hanem minden hívőnek adta, adja. Múlt alkalommal a szegénység kapcsán gondolkodtunk el, most vizsgáljuk meg közelebbről a tisztaság erényét!

Nyilvánvaló, hogy itt az életállapotunknak megfelelő tisztaságra kell gondolni. Jézus a házasok tisztaságával kapcsolatban elég egyértelmű utasításokat adott. “Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”, “aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el” – rögtön eszünkbe juthat itt számtalan TV-műsor, újság és internetes oldal. Ezekkel nem egyszerűen csak az a baj, hogy bűn van bennük, hanem sokszor megnehezítik a saját házastárs elfogadását, illetve az önelfogadást is azzal, hogy hasonlítgatunk.

Világos, hogy a testükből élő modellek alkata más, mint egy gyerekeket szült édesanyáé, aki nem edzőtermekben tölti a napjait és plasztikai műtétekre se jár. De a sokat látott modell-alkat azt a látszatot keltheti, mintha az volna a normális – noha erről szó sincs. A feleségekben pedig felébredhet a kisebbségi érzés: “jaj, talán én nem is vagyok elég jó, elég szép a férjemnek” – aki persze az esetek többségében maga sem egy Adonisz.

Azt is mondja még Jézus a házasságról, hogy “a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz.” A tiszta házastársi kapcsolatba nem fér bele egy harmadik – aki nagyon gyakran az egyik házastárs valamelyik szülője, akiről képtelen volt leszakadni, vagy aki nem engedte el őt. Sok házasság megy tönkre azon, hogy nem a házastárs az első, hanem a szülők igényei. Világos, hogy tisztelni és segíteni kell a szülőket, de a házastársnak van elsőbbsége! Egyébként nemcsak a szülőkkel, hanem a gyerekkel szemben is – erről ugyan nem beszél konkrétan Jézus, hiszen ez abban a korban természetes volt.

Komoly hiba a gyerekekre hivatkozva elhanyagolni a házastársat. Ez sokszor csak akkor derül ki, amikor a gyerekek kirepülnek, a házasfelek meg ott maradnak, “mint két savanyú uborka az üveg alján”. Már nincs mit mondaniuk egymásnak – meghitt érzelmekről már szó sincs.

Van a házastársi tisztaságnak egy olyan területe, ami talán a legtöbb indulatot és vitát indítja az egyházon belül és kívül is – ez pedig a családtervezés, a fogamzásgátlás kérdése. Előre kell bocsátani, hogy az Egyház kimondja, hogy a házastársi kapcsolat egymás boldogítására, örömszerzésre is szolgál (tehát a régi szemlélettel ellentétben nem csupán a gyermeknemzés a cél).

Ugyanakkor “amit Isten egybekötött a teremtés aktusában, azt ember ne válassza szét az élet továbbadásában”.

Az egyház a természettörvényt érvényesíti ebben a tanításában. Részletesebben olvashatunk erről a Magyar Katolikus Püspöki Kar A boldogabb családokért c. körlevelében (lásd következő oldal), ami az igazságot úgy képviseli, hogy közben valódi együttérzést tanúsít a házaspárokkal.

Érdekes, hogy a vita – és a hívek erre vonatkozó lelkiismeret-vizsgálata is – többnyire kimerül a fogamzást megakadályozó módszerek átgondolásában. Arra sok esetben nem is jut el a házaspár, hogy egyáltalán miért védekeznek az új élet megfoganása ellen. Vajon annyi gyerekük van-e, ahányat Isten rájuk akart bízni? Attól még, hogy a társadalomban az egy-két gyerek az elfogadott, nem biztos, hogy ez a helyes.

“Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Most, hogy negyedik (tervezett) gyerekünket várjuk, van részünk rosszallásban és értetlenkedésben is. De nem többet számít az Isten akarata, mint az emberek véleménye? Hányszor előfordul, hogy Isten ajándékot akar küldeni, a megajándékozott pedig anélkül, hogy megnézné, ráírja a csomagra: “Vissza a feladónak”.

Világos, hogy vannak olyan helyzetek (pl. komoly betegség), ami miatt a házaspár jobb, ha nem tervez több gyereket – bár manapság sokszor az orvosok is “túlaggódnak” egy-egy problémát. De többnyire inkább a kényelemszeretet, az anyagiak, a karrier az az ok, ami miatt nem születik több gyerek. Pedig Isten mindig gondoskodik – ezt láttuk a környezetünkben számtalan nagycsaládnál, ahol racionális megfontolások ellenére elfogadták a több gyereket. Isten pedig megjutalmazta a hitüket.

Hogy végül hány gyerek szülessen egy családban, ennek felelősségét Isten a szülőkre bízta. Ezzel a felelősségünkkel azonban az élet feltétlen tiszteletben tartásával élhetünk csak.

Sajnos, még mindig sokan használnak keresztény körökben is pl. spirált, amiről pedig egyre többen tudják, hogy valójában nem megelőzi a fogamzást, hanem a megfogant életet nem engedi tovább fejlődni, lényegében mini-abortusz. (Egyre többször derül ki, milyen komoly lelki, pszichés következményei vannak ennek, a testi bajokról nem is beszélve.) A családtervezés egy nagyon nehéz és kényes kérdés, de nem zárhatjuk ki ezt a területet Istennel való kapcsolatunkból.

Akinek ezzel kapcsolatban kérdései vannak, bátran beszéljen erről lelkigondozójával!

Popovicsné Palojtay Márta