Fatima: Szűz Mária a remény és a vigasztalás jele

44

A száz évvel ezelőtti jelenésekről és a fatimai titkokról a Magyar Kurír munkatársa Kovács Zoltán mariológussal beszélgetett. Részleteket közlünk az interjúból.

– A gyerekek környezete számára az volt a leghihetetlenebb, hogy a Szűzanya három egyszerű, írni-olvasni sem tudó gyermeknek jelent meg. Mariológusként hogyan értékeli ezt?
– Semmi meglepőt nem találok ebben. Szent Pál ezt írta az első korinthusi levélben:

„Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket (…) a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt” (1,27). Hadd tegyem hozzá magának Jézusnak a szavait is: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked” (Mt 11,25-26). Soubirous Bernadette is tizennégy éves volt a lourdes-i jelenésekkor, s 1846-ban La Salette-ben is egyszerű, tanulatlan pásztorgyermekeknek jelent meg a Szűzanya. Isten nemegyszer hamarabb megnyilvánul az egyszerű, tiszta szívű embereknek, akiktől távol áll a felfuvalkodottság. Mária lelkületében is megcsodálhatjuk ezt: hálaénekében, a Magnificatban az Úr alázatos szolgálóleányaként áll előttünk, akinek kicsinységére, megvetettségére letekint az Úr, és „nagy dolgokat” művelve emeli fel magához.

– A Szűzanya három titkot bízott a gyermekekre. Melyek voltak ezek?
– Az első titok látomás a pokolról. Isten nem megfélemlíteni akar minket ezzel, hanem elgondolkodtatni, s éppen ezáltal szabaddá tenni, megmutatni Isten gyermekeinek szabadságát, amellyel élni is lehet, de sajnos visszaélni is.
A második titok rámutat a Szűzanya szívére mint menedékre, mint egy „eszközre”, útra, amely az üdvösség felé vezet. S neki ajánlva, neki szentelve személyeket, közösségeket, családokat, nemzeteket, megtapasztaljuk azt a különleges kegyelmi védelmet, amit a Szűzanya közelsége tud adni. Isten Anyja az Egyház Anyja is.

Mária itt éppen azt szorgalmazza, hogy szívének tisztelete mind jobban terjedjen el az egész világon. Ehhez kapcsolódik az első szombati engesztelő szentáldozás is.
A harmadik titok látszólag horrorisztikus leírás, de a mennyország felé tekintő hittel értékelve valójában mit látunk? Az úton lévő, célja felé tartó, bukdácsoló, kiszolgáltatott Egyház drámai megpróbáltatásait. Ebben megint csak nincs semmi újdonság. Ha kinyitjuk a Jelenések könyvét, ott látjuk az Asszonyt és a Fiút, akit a világra szül, velük szemben pedig a sárkányt, aki megpróbál ártani nekik. Visszacseng ez az ősevangéliumban is, az Asszony és az őskígyó harcában, illetve az ő ivadékaiknak előrevetített küzdelmében. Ez a harc folytatódik, de a Fiú győzelme rejtve ott izzik már a történetben mint reményforrás. A harmadik fatimai titokban is ott látjuk, érzékeljük ezt. A mi utunk a mennyország felé vezet, még ha ez az út üldözésekkel teli is.

– A harmadik titok szerint a fehér ruhás szentatyát és sok püspököt is meggyilkolnak fegyveresek. Szent II. János Pál pápa viszont túlélte az 1981. május 13-án, a fatimai Mária-jelenésre emlékező napon ellene elkövetett merényletet. Híres mondása: „Egy kéz elsütötte a pisztolyt, egy másik kéz eltérítette a golyót.
– A fatimai titok nem tényeket ír le. A lényegére kell figyelnünk, nem szabad azt várnunk, hogy minden egyes szó pontosan megfeleljen egy-egy konkrét eseménynek. A Szentatyát 1981-ben valóban meglőtték. Azt, hogy lesz-e még ilyen merénylet, amely szó szerint beteljesíti a jelenésben mondottakat, nem tudhatjuk. Akárhogy is volt vagy lesz: Krisztus húsvéti győzelme „nem engedi”, hogy megfélemlítve éljük, hogy rettegjünk. Győzelme megmutatkozik a halál által látszólag legyőzött emberi testben is. Ez a pisztolygolyó fontos emlék, és hálából felajánlott tárgy is, amely végül helyet kapott a Szűzanya szobrának koronájában.

Május a Szűzanya hónapja, és a Szent II. János Pál elleni merénylet ebben a hónapban, épp a Fatimához köthető engesztelő napon, azaz 13-án történt. Ez is azt mutatja, hogy égi Édesanyánk igenis be tud avatkozni az eseményekbe, közbenjáró segítsége nem elhanyagolható erő.

– Mennyire aktuálisak ma a fatimai Mária-jelenések üzenetei?
– Aktuálisak, és egyre inkább azok. Hiba volna a hátralévő időt – legyenek bár évszázadok vagy éppen hónapok – pánikszerűen számolgatni, mert a „végső idő” már elkezdődött. Persze, hogy elkezdődött, de a mi perspektívánk az „örök húsvét”. A gonosznak „megtört a gerince”, de a kísértővel folytatott drámai harc még nem zárult le. Jézus maga is beszél a kárhozatról. Éppen a napokban került a kezembe Leo Scheffczyk A fatimai fohász és az emberek üdvösségéért való aggodalom című csodálatos tanulmánya, amelyben a bíboros atya ezt írja: „Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a teremtmények elkárhozásáról, a pokol létezéséről szóló igazságot manapság nemigen veszik komolyan. Következésképpen az ember üdvösség iránti aggodalma is egyre inkább háttérbe szorul.”

Felnőttek keresztelésekor a szentség felvétele előtt megvallják hitüket. Mielőtt megvallanák a Szentháromságba vetett hitüket, háromszor ellene mondanak a sátánnak, cselekedeteinek és csábításainak. Tudatosítaniuk kell magukban, hogy megsebzett és sebezhető, kiszolgáltatott és kegyelem híján lévő állapotban vannak. Ezt alázatosan megvallják, ellene mondanak a gonosznak, és csak ezt követi a hit megvallása. A gonosz hatalmával az Egyház számol, és igenis számolnia kell, de a sátán csak teremtmény, míg a teremtő Isten ereje, amely feltámasztotta Jézust a halálból, abszolút módon fölülmúlja a gonosz mindenféle ármánykodását. Van tehát utunk a mennyország felé. Ehhez az úthoz hozzátartozik, hogy ellene mondunk a gonosznak.

A fatimai harmadik titok is erről beszél: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat”. Ezt nem spórolhatjuk meg, nem is szabad megspórolnunk. Ez a mi válaszunk az életadó és örök életre hívó Isten hívására. Bármilyen erkölcsi, szellemi, emberi nyomorúságot éljünk is meg, mindig van tovább, van felfelé.

Isten Anyja a mi égi Édesanyánk is. Ma sem veszi le rólunk, gyermekeiről óvó, aggódó tekintetét, anyai szeretettel kísér utunkon. Mindig számíthatunk rá. A közelmúltban 90. születésnapját betöltő emeritus pápa, XVI. Benedek 2005-ben, Nagyboldogasszony ünnepén ezt fejezte ki gyönyörű szavakkal: „Az ég nyitva áll. A Mennynek Szíve van”.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír