Hála és emlékezés

695

A munkácsi kamilliánus család 15 éve

December 2-án ünnepeltük kamilliánus családunk megalakulásának 15. évfordulóját, szentmisében hálát adva a mindenható Istennek segítségéért betegszolgálatunkban.
Köszönjük Püspök atyának (Antal atyának), a megboldogult Gots Anton atyának és kedves magyarországi testvéreinknek imáit és közreműködését!

Kamilliánus családunk lélekszáma sajnos kevesebb mint a felére csökkent (14 aktív tag és 3 háttérimádkozó). Közülük többen elhunytak, mások pedig otthonról betegként imáikkal segítik tevékenységünket. Mi is elmondhatjuk: „sok az aratnivaló, kevés a munkás”, ezért kérjük a Mindenhatót, küldjön testvéreket családunkba. Legidősebb testvérünk 90 éves. Betegeinket látogatván együtt imádkozva, énekelve tapasztaljuk meg Jézus jelenlétét, mikor Ő adja ajkunkra a vigasztaló, reménykeltő szavakat. Láttuk a fájdalom és az öröm könnyinek csillogását, a hála mosolyát. Tanácsot és erőt ad a gondozáshoz, amikor fel kell emelnünk betegeinket, ápolni őket, megkönnyítve ezzel elesettségüket. Egy mosoly, egy simogatás, egy pohár tea, gyümölcs, tápláló falat – bármennyire kevésnek tűnik, mégis tegyük! Nyitott szívvel és szemmel kell járnunk, megszólítani mellettünk elhaladó embertársunkat, a földön fekvő mellett segítségnyújtás nélkül nem elmenni – ez is kötelességünk.

Eszközök vagyunk Isten kezében, Ő rajtunk keresztül üzen és segít, ezért nagyon oda kell figyelnünk a belső hangokra és egymásra; ehhez szükségünk van az Úr kegyelmére és a Jézussal való szoros kapcsolatra. Vele járni az úton, ami sokszor nehéz és göröngyös, de érdemes – ez az égi kincsek gyűjtésének az útja. Továbbá karácsony örömhírének, a kis Jézus gyermeki szeretetének és húsvét fényének, üzenetének – a megváltás és feltámadás reményének – továbbadása.

Nekünk, kamilliánusoknak december 2-a duplán emlékezetes. Egy esztendeje ezen a napon kísértük alapítónkat, Gots Anton atyát végső nyughelyére Altenhofban, Ausztriában, az általa létrehozott mozgássérültek falujának sírkertjébe. Nemes lelkét, szeretetteljes szívét, imáit, sok-sok gondoskodó lelki és anyagi segítségét nem feledjük. Úgy érezzük, ma is fohászkodik értünk odafent.

Antolik Margit,
a munkácsi Kamilliánus Család vezetője

Előző cikk„Rábíztam magam a Gondviselő Szeretetre”
Következő cikkA betlehemi láng Kárpátalján