Hogy mindnyájan egy legyenek

85

Kedves Testvéreim!

Ezekben a napokban a keresztények szerte a világon Jézus óhajára emlékeznek, melyet főpapi imádságában fogalmazott meg. Január hónapban nagyon sok helyen imádkoznak a keresztények egységéért.

Ezt teszik egyházmegyénkben is a különböző felekezetű keresztények.

Szent János evangélista jegyezte le azt az imát, melyben Jézus a Mennyei Atyához fordul, és kéri őt, hogy követői egyek legyenek. Ezt az imát nem akármikor mondja Urunk, hanem az utolsó vacsorán; akkor, amikor tudja, hogy már csak néhány órája van ebből a földi életből; amikor – azt mondhatnánk – utolsó lehetősége van arra, hogy valami nagyon fontosat mondjon. Képzeljük magunkat a helyébe: ha tudnánk, hogy néhány óra múlva meghalunk, mit mondanánk a hátramaradottaknak? Mire biztatnánk őket? Jézus ebben az órában imádkozott. Az egységért imádkozott, és nem véletlenül tette ezt, hiszen tudta, hogy ezen a téren jelentkeznek leghamarabb a hibák. Látta a saját apostolait is, hogy mennyi vita, meg nem értés van közöttük. Emlékezzünk csak arra a jelenetre, amikor a két Zebedeus fiú jobb és bal oldalán szeretne ülni, a többi pedig megharagszik rájuk. Ez már egyfajta széthúzás volt közöttük. Jézus tudta, hogy az ember gyenge, hogy sokszor a saját hatalmát és tekintélyét igyekszik megőrizni, hogy gyakran nem krisztusi lelkülettel él. Ezért kéri: legyenek mindnyájan egy.

Ha az egyház történelmét nézzük, akkor látható, mennyire indokolt volt Jézus imája. Már az apostoli korban is jelentkeztek a széthúzások és pártoskodások az egyházközségeken belül. Tudjuk, hogy Szent Pál apostolnak mennyit kellett ezek ellen küzdenie. A későbbiekben pedig jöttek a nagy egyházszakadások, melyek teljesen megtépázták Krisztus egyházának egységét. Sajnos elbuktunk. Nem tudtuk megőrizni azt az egységet, melyet Urunk oly nagyon óhajtott.

De hála Istennek a kereszténység az utóbbi időben mintha ébredezne. A keresztény egyházak vezetői és hívei egyaránt látják azt, hogy nincs ez így rendjén. Ezért alakultak az ökumenikus mozgalmak és imaközösségek, mert ezen változtatni kell, ez így nem mehet tovább. Oly szép, hogy a keresztények ezen elgondolkodnak, hogy fáj nekik a szakadás, a szétszakítottság, és hogy imádkoznak az egységért; és oly szomorú, hogy ez csak évente egyszer, a januári napokban jut eszünkbe. Milyen jó lenne, ha gyakrabban megragadnánk minden alkalmat ahhoz, hogy imádkozzunk és könyörögjünk a mindenható Istenhez, aki számára semmi sem lehetetlen, a keresztények egységéért.

Lelkiismeretvizsgálatra is okot adhatnak ezek a napok mindannyiunk számára. Megkérdezhetjük önmagunkat arról, és meg is kell, hogy kérdezzük: én mit teszek az egységért? Mit teszek a családom, közösségem, egyházközségem és a kereszténység egységéért? Mennyire vagyok békességszerző a saját helyemen és környezetemben? Találjunk néhány csendes pillanatot a napokban, válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket, és legyünk mindannyian a békesség emberei.

Molnár János
ungvári plébános