Ifjúsági találkozó Munkácson

849

Május 16-án rendezték meg Munkácson a kárpátaljai római katolikus fiatalok ifjúsági találkozóját. Szinte valamennyi egyházközségből érkeztek fiatalok, összesen mintegy 460-an, nem kevés munkát adva a találkozó gyakorlati lebonyolítását vállaló munkácsi cserkészeknek.
Előadónak Kerényi Lajos atyát hívták meg a szervezők Magyarországról, akit az egerszalóki lelkigyakorlatok szervezőjeként már többen is ismertek, s így az atyák egy része is részt vett az általa tartott lelkigyakorlatokon. Volt közöttük olyan, aki elárulta hogy (többek között) Lajos atya lelkigyakorlatának hatására jött Kárpátaljára papi szol gálatra.
A zene idén is a gitáros műfajba tartozó dalokból került ki a técsői énekkar vezetésével.
Lajos atya előadásaiban „saját nyelvükön” szólt a fiatalokhoz, fiatalos, lekötő stílusával megragadta a többség figyelmét. Beszélt arról, milyen elkeserítőnek tartja a fiatalság helyzetét ebben a világban, ahol szinte minden és mindenki a keresztény értékek ellen beszél. Pedig nemcsak az Egyháznak, a fiataloknak maguknak is szükségük van ezekre az értékekre, hogy emberi, boldog életet élhessenek. A társadalom számára is így lesznek hasznosak.
Kerényi atya külön dicsérte a fiatalok figyelmét és fegyelmét az előadások alatt – bár a találkozó résztvevői közül többen panaszkodtak arra, hogy a mögöttük lévő padokban állandó zaj volt. Többen is úgy éreztük, hogy a folyton egymással beszélgetők magukat fosztják meg attól, hogy az élvezetes, sok humorral fűszerezett előadásokban segítséget kapjanak kereszténységük és emberségük megéléséhez.
A csoportvezetők beszámolója szerint nagyrészt sikeresen zajlottak le a kiscsoportos beszélgetések is, több csoport jelezte, hogy jövőre ugyanebben a „formában” szeretne találkozni. Mindazonáltal a kép vegyes volt: bár a csoportok többsége kevesellte a beszélgetésekre kapott időt, hiszen – ahogy ez már ilyenkor lenni szokott – éppen akkor jöttek bele leginkább a beszélgetésbe, amikor megkezdődött a következő programpont, voltak viszont olyanok is, akik alig várták, hogy lejárjon ez az idő. Több csoportvezető panaszkodott arra, hogy képtelen volt megszólaltatni a csoporttagokat.
Sajnos, idén is előfordult, hogy olyan fiatalok is érkeztek a többiekkel, akik nem annyira a találkozón akartak részt venni és kereszténységüket elmélyíteni, hanem inkább a társaság és a buli kedvéért jöttek Munkácsra. Ők az előadásokat és a szentségimádást sem tartották annyira fontosnak, hogy részt vegyenek rajta. Sajnálhatják!

Palojtay Márta

 

A találkozó egyik résztvevőjének élményei

A lélek lekinapja

Hánykolódunk az Élet Tengerén, mely nemegyszer oly erősen odacsap a parthoz, és olyannyira megtépáznak hullámai. De mindig jön egy megmentő, aki erős karjával megfogja a miénket, és magához emel, megnyugtat, menedéket nyújt.
Így vártam én is ezt az ifjúsági lelkinapot, kimerülten és fáradtan, lelki táplálékra kiéhezve. Meg is érkezett a várva várt nap, és mindannyiunk számára sok-sok jó lelki eledelt hozott. Istentől mindig kapunk biztatást is, mindig megerősíti jó elhatározásainkat – ilyen lelki támaszt kaptam én is Lajos atya szavain keresztül. Remélem, nemcsak én vittem el magammal néhány „támaszbotot”, hanem Te is, aki ott voltál.
Mi is a legfontosabb egy emberi lélek számára? Általánosítva nehéz lenne erre válaszolni. Az én lelkem számára az a legfontosabb, hogy lecsitítsam a külső világból jövő zajt Isten szavának hallgatásával, és a kitisztított helyre beültessem a Csend gyönyörű virágmagját. Elmosolyodom: hisz ez a zaj, amelyet az Élet Tengere kelt, néha elviselhetetlen! „Kész. Elég. Segítség!” – kiált fel az ember. És ekkor jön egy „lélekélesztő” ifjúsági találkozó. Mondom, az a bizonyos Szent Kar sohasem késik, mindig időben jön, és magával hozza hű segítőit, a számunkra kedves embereket, a barátainkat. Természetesen itt, mellettem is vannak e hű, segítő küldöttei Istennek, de amikor megérkeznek a távoliak, a „hűsítő erő” négyzetre emelődik, és csodálatos hatású „szívcseppé” válik a magukkal hozott szeretet.
A lelkinap előbb-utóbb véget ér, viszont a kapott ajándékot megőrizheted szívedben. Igen, újra az Élet Tengerén vagyunk, csak egyvalami változott: szilárd hajót kaptunk ajándékba, s ha kérjük az erős kar gazdáját, a hajót és utasait sem vihar, sem más csapás nem befolyásolhatja többé.

Mondics Lívia Munkács

Előző cikkJacques Maritain: A HIT UTJAI
Következő cikkNYARALóK „TÍZPARANCSOLATA”