II. Nemzetközi Ökológiai Konferencia Ungváron

58

Az idén immár másodszor rendeztek ökológiai konferenciát Ungváron, amelynek fő célkitűzése: az egyházi vezetők környezetvédelmi tevékenységének egyesítése, karöltve mindazokkal, akik számára fontos a természetés környezetvédelem. Az első konferenciát idén júniusban szervezték, ami a független Ukrajna fennállása óta az első ilyen jellegű nemzetközi rendezvény volt, témája: “Az Egyház és a környezet: európai tapasztalatok és az ukrán perspektíva.” Ennek a négynapos rendezvénynek akkor az ungvári görög katolikus szeminárium adott otthont. A rendezvényen részt vettek keleti ortodox, református, zsidó, görög- és római katolikus egyházi vezetők is. Közös ökumenikus imájukban aggodalmukat fejezték ki a környezet jelenlegi állapota miatt. A meghívott külföldi vendégek részletesen megvilágították a mai környezetvédelem nehézségeit és problémáit. A nyári konferencia azzal az egyhangú döntéssel zárult, hogy a különböző egyházak vezetői hasonló összejöveteleken civil környezetvédő szervezetekkel, ökológiai szakemberekkel és netalán még a kormány képviselőivel is egyeztetve újabb, reális és megvalósítható stratégiákat dolgoz majd ki a környezet védelmének érdekében.

Jan Zyszka előadás közben

Az elhatározás nem volt hiábavaló, hisz december 7-9. között újabb nemzetközi ökológiai konferenciára került sor, immár az ungvári római katolikus kateketikai központban. A tudományos-gyakorlati jellegű konferencia témája ezúttal: “Felelősség a teremtett világért és annak fejlődéséért Közép- és Nyugat-Európában: Lengyelország és Ukrajna tapasztalatai” volt. Ahogyan előző alkalommal, úgy most is jelen voltak a kárpátaljai egyházak vezetői. A résztvevőket levélben köszöntötte az ukrán püspöki kar elnöke, Marian Jaworski bíboros. A szervezők között voltak Lengyelország és Ukrajna “ökológiai” civil és egyházi szervezeteinek képviselői. Amint az első nyári, úgy a mostani konferencia fő szervezője és kulcsembere az Ungvári Nemzeti Egyetem docense, Alexander Bokotej volt, munkáját pedig fiatal ambiciózus egyetemisták és aspiránsok segítették. Az esemény jeles külföldi vendége a lengyel környezetvédelmi miniszter, Jan Zyszka nemcsak hivatalos jelenlétével emelte a konferencia színvonalát, de előadást is tartott a jelenlévőknek.

Az ukrán kormány részéről, enyhén szólva, gyér volt az érdeklődés a konferencia iránt. A többszöri meghívás ellenére egyetlen kárpátaljai vezető személyiség sem tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt, ezzel mutatva meg, milyen a hozzáállása hazája környezeti problémáihoz, amelyek egyáltalán nem jelentéktelenek, sőt egyre fenyegetőbbek. Az ukrajnai előadók – nem első alkalommal – beszámoltak azokról az egyre félelmetesebb folyamatokról, amelyek az ország területén mennek végbe. Többek között elrettentő volt hallani, hogy a függetlenség évei alatt a Kárpátok erdőinek mintegy ötödrészét irtották ki. Az irtások helyén nem telepítettek újabb facsemetéket, így a hegyoldalakról az olvadó hó és víz lemosta a földréteget, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az erdők újratelepítése ezeken a helyeken már szinte lehetetlen. Mindezek ellenére a konferencia hangulata nem volt elkeseredett, a résztvevők tudták, hogy a pesszimizmus nem hoz gyümölcsöt, sőt a kereszténységtől is távol áll. Így inkább az a törekvés körvonalazódott az előadások és a beszélgetések során, miszerint olyan megoldásokat kell találni, amelyek megállítják, sőt pozitív irányba terelik a környezet- és természetpusztító folyamatokat. Egyébként az ember részéről történő környezetpusztítás ilyen formáját a konferencia egyik vendége, a vallásfilozófus Oleg Hirnik atya “technofasizmus”-nak nevezte, és példákkal is szemléltette a jelenséget.

Vaszil Komendár, az Ungvári Nemzeti Egyetem növénytani tanszékének professzora elmondta, hogy évek óta terjeszti röplapjait a Nagyszőlősi járás több vallási felekezetének hívei körében, amelyeken a Fekete-hegy felbecsülhetetlen, eltűnőben lévő növényei vannak lerajzolva. De hozzátette, hogy sajnos messze nem minden hívő hallgat a felhívásra, miszerint a természetben gyönyörködni kell és nem pusztítani. Sőt, némelyik lelkipásztor ökológiai tudatát és hozzáállását is lehetne csiszolni. A professzor által elmesélt meghökkentő eset szerint ugyanis az Ilosvai járás egyik településének papjai a templom udvarán álló háromszáz éves hársfákat akarták kivágatni. Ezt a tettüket csak a helyi természetvédelmi civilszervezet tagjai és az állami környezetvédelmi hatósági szervek akadályozták meg.

A konferencia ismét azzal az elhatározással zárult, hogy – immár a kialakuló hagyományt folytatva – jövőre tavasszal kerül megrendezésre hasonló esemény, amely ezúttal a Felső-Tisza-vidéki terület ökológiai problémáinak lesz szentelve magyar és szlovák ökoaktivisták és természetvédelmi civilszervezetek bevonásával, akik majd saját tapasztalataikról is beszámolnak.

Bunda Szabolcs