Imaoldal

57
ima

Tisztítsátok meg lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által…
(1Pt 1,22-25)

Senki sem éli meg könnyedén a jelent, mindenkinek problémát jelent, hogy miként fogadja a mindenütt és minden pillanatban jelen lévő Istent. Pedig ezt jelenti a Megtestesülés misztériuma.
Isten elrejtőzik a világban, a világ valóságában, itt van valahol a közelünkben.
Nem kell másutt keresnünk, a messzi égen, a csillagokban vagy a távoli jövőben.
Itt él mellettünk, egészen közel, a sebeinkben.
Jean Vanier

Tékozló fiú, aki ott vagy a mennyben,
fiú, akit megmentett a bizalom,
aki ezer meg ezer tékozlónak
vagy példaképe,
fiatalember, akit megborzasztott
a messzeség, a bűn üressége,
a szülői ház fájó hiánya,
segíts,
hogy ebben a félelmetes éjszakában
tudjak imádkozni a tékozló szülőkért,
akiknek az a bűnük,
hogy kiforgatják Jézus példabeszédét,
kitörlik lelkükből az örök Atya képét.

Szüntelenül imádkozom
a tékozló fiú bátyjának megtéréséért.
Folyton a fülembe cseng
a rettenetes figyelmeztetés:
„Az első felébredt bűnéből.
És a második mikor riad fel –
az erényességéből?”
Helder Camara brazil érsek

Hogyan festette a próféta a szép Adventet? … „mindnyájan megismernek engem” (Jer. 31,34). Hogyan mondta az Úr Jézus? „A vakok látnak, a sánták járnak…” Tehát amikor látunk, s a szerint járunk s mikor a kínzó rossz vész, akkor van Adventünk. Ez az Advent folyik a nagyvilágban…
Most is mondogatják egymásnak a népek: „jertek, menjünk fel az Úr hegyére s ő megtanít minket útjaira s ösvényein fogunk járni” (Jer 2,3)…
A világjobbulás ez adventi mozgalma csak akkor boldogít igazán, ha a mélybe hat, lelkünkbe! A léleknek kell átszellemülnie, izzania és hevülnie. Ez a folyamat a tökéletesbülés műve. Krisztus javai rendelkezésünkre állnak, de teljesebben kell birtokunkba átmenniök, át kell élnünk a karácsonyi békét, a vérfolyásos asszony bizalmát, Magdolna bánatát; Jézust kell szívünkhöz szorítanunk… Szemeinket kell kinyitnunk, hogy az emberekben testvéreinkre ismerjünk s őket szeressük!… Tegyünk szert felvilágosodott engedelmességre, mely az Isten akaratát látja és teszi; bensőségességre, mely Krisztus életét éli összeszedettségben… Ó jöjj, Úr Jézus. Testesülj meg bennem is.
(Prohászka Ottokár. Elmélkedések az Evangéliumról)

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
Reményik Sándor: Gyógyíts meg!

Urunk, Istenünk! Nagy és fölséges és szent vagy mindnyájunk fölött. Eléd tárunk mindent, ami gonddal tölt el: hibáinkat, tévedéseinket, lázadásunkat és keserűségünket, egész szívünket, egész életünket, melyet jobban ismersz, mint mi magunk. Hűséges kezedbe tesszük mindezt, mivel megváltó Fiad által hozzánk hajoltál. Végy úgy bennünket, amint vagyunk, de emelj magadhoz és gazdagíts a te gazdagságod által!
Karl Barth