Imaoldal

79

“Amikor papot láttok, azt kellene mondani magatokban: “Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát… A pap Jézus Szívének szeretete. Amikor papot láttok, gondoljatok a mi Urunk Jézus Krisztusra.”

(Vianney Szent János)

Péter, a szikla imája

Uram!
Kérdést tettél föl,
pedig én válaszokat nem tudok.
Hitem megvallása miatt sziklának neveztél,
pedig gyenge és kicsinyhitű vagyok.
Azt kérted, tartsam össze az egyházat,
pedig sokszor én rendítem meg alapjait.
Nekem adtad a kulcsokat,
pedig megnyitni csak te tudod a szíveket.
Krisztus!
Tedd hitelessé válaszaimat,
formáld hitemet,
erősítsd alapjaimat,
nyisd meg szívemet.
Ámen.

Te gondolkodj bennem, ó Jézus,
s akkor tisztán és világosan gondolkodom.
Szólj Te belőlem, ó Jézus,
és így gyengéden és igazat szólok.
Te cselekedj rajtam keresztül, ó Jézus,
és igazságos lesz a cselekedetem,
megszentelt a munkám,
és megszentelt a pihenésem is.
Töltsd be egész lényemet,
járd át egész valómat,
ölts formát bennem,
hogy a Te hatalmas szeretetedet
olvassák le rólam.
Add, hogy itt, ezen a földön
kegyelmed hatalma által
mindenkinek mindene meglegyen.

  /Szent-Gály Kata/

“A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna: nem félelemtől, hanem a szeretet miatt…
Mire volna jó nektek egy teli ház arany, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van: ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfára, javainak kiosztója.”

/Vianney Szent János/

Híd vagyok!

Híd vagyok!
Nagy hivatással bíztál meg, Uram,
hogy legyek híd ég és föld között:
hitemnek íve kösse partjait,
felépítse, mi egykor romba dőlt.
Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat:
mert bírnom kell minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart.
Követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők, nagyok…
Rám is hull tőlük néha egy sugár,
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

/Albert Károly/

Vedd észre, kérlek,
mi minden múlhat rajtad!
Ha te lassan mész –
a többiek megállnak,
Ha te leülsz –
a többi lefekszik,
Ha te fáradt vagy –
ők elalusznak,
Ha te kételkedsz –
ők kétségbe esnek.
De ha te felébredsz –
nyitják szemeiket…
És ha te elöl jársz –
hamar megelőznek,
Csak kezedet nyújtod, –
már életüket adják,
Ha imádkozol értük –
szentek lesznek belőlük!

/Charles de Foucauld nyomán/