Imaoldal

88

“Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust.”

(ApCsel 3,19)

“Olykor elég egy tekintet, ahogy Jézus az őt megtagadó Péterre nézett azon a hajnalba fakadó éjjel…”

(Gyökössy Endre)

Péter tekintete keresztezi Jézus tekintetétét, és belehasít árulása minden borzalma, látja egész nyomorát, de egyúttal megérzi azt is, hogy nem ítélték el, hogy sokkal gyöngédebben szeretik, mint valaha, és hogy elérhető számára a felemelkedés és az üdvösség reménye. Ekkor Péter könnyekben tör ki, és ezek a könnyek máris megtisztítják a szívét. Péter esélye az volt, hogy elfogadta a találkozást Krisztus tekintetével… Júdás, te miért menekültél e tekintet elől, hagyva, hogy magába zárjon a reménytelenség? Számodra is mindvégig megmaradt az üdvösség és a megbocsátás reménye! Bűnöd nem volt nagyobb Péter bűnénél…

/P. Jacques Philippe: A belső szabadság c. könyvéből/

Amikor látó szemet kérünk tőled,
Ezért könyörgünk:
Add nekünk a Te szemedet,
Hogy mint Te, úgy lássuk
A világot, az embereket és
történelmünket,
És a magunk élete történetét.

Add, hogy napról napra, óráról órára
Olyanok legyünk, amilyennek
elgondoltál.
Tégy bennünket lassan-lassan
Azzá, amire teremtettél.

Uram, szükségem van a Te szemedre,
Adj nekem eleven hitet.
Szükségem van a Te szívedre,
Adj mindent elbíró szeretetet.
Szükségem van a Te leheletedre,
Add meg nekem a Te reményedet,
Magamnak és Egyházadnak

/Suenens bíboros/

Krisztus együttérző “tekintete” ma is az embereken és a népeken nyugszik. Azzal a tudattal tekint rájuk, hogy az isteni “terv” meghívás az üdvösségre. Jézus ismeri azokat a korlátokat, amelyek e terv megvalósítását akadályozzák, és együtt érez a tömeggel: elhatározza, hogy még élete árán is megvédi őket a farkasoktól. Ezzel a tekintettel öleli át Jézus az egyes embereket és a sokaságot, és mindenkit átad az Atyának, felajánlva önmagát engesztelő áldozatul …

/XVI. Benedek pápa/

 

Könyörülj rajtam, Istenem,
hiszen irgalmas és jóságos vagy,
mérhetetlen irgalmadban
töröld el gonoszságomat!
Mosd le bűnömet teljesen,
tisztíts meg vétkeimtől!
Fordítsd el arcod bűnömtől,
s töröld el minden gonoszságomat!
Teremts új szívet belém,
s éleszd fel bennem újra
az erős lelkületet!
Ne taszíts el színed elől,
És szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add meg újra üdvösséged örömét,
Erősíts meg a készséges lelkületben!

/Zsol51, 3-4, 11-14/

 

Istenem, tiéd a hatalom, a bocsánat,
a gyógyítás és a nagylelkűség.
Fordulj felém, aki remegek
feneketlen szakadék-börtönömben,
mert elborít a sár, lehúz bűneim lánca.

Uram, te mindig jót teszel,
fény vagy a sötétségben, az áldás bősége,
irgalmas és együttérző barátja az embernek.
Te könnyen lehetővé teszed azt,
ami lehetetlen.

Tűz vagy, ami elnyeli bűneimet,
sugár, mely végtelen titokba meríti el
az egész világmindenséget.

Ó Áldott, emlékezz meg rólam
nagy irgalmadban,
és ne igazságosságodban!
Szabadíts meg engem, bűnöst,
a halálos megszégyenüléstől,
hogy békességed Szent Lelke,
megpihenjen bennem, ó Mindenható!

/Nareki Szent Gergely/