IV. Nemzetközi kórusfesztivál

55

Ez év október 13-án, szombaton egy kedves magyar városkát látogattunk meg az anyaországban: Polgárt. Ott rendezték meg ugyanis a IV. Nemzetközi Kórusfesztivált, amire mi – a Munkácsi Szent Márton Székesegyház Gyermekkórusa – is hivatalosak voltunk. Templomunk sekrestyéjénél reggel 8-kor gyülekeztünk, onnan indultunk el mikrobusszal, összesen 14-en. Az indulásunk előtti napokban sok énekpróbát tartottunk. Meg is érte.

Egész szombati napunkat határátkeléssel töltöttük. Az asztélyi határátkelőtől (ahol 2 óra “ügyintézés” után sem engedtek át minket) elindultunk a csapihoz, ahol végül is átjutottunk. Mikor átléptük a határt, már láttuk, hogy nem érkezhetünk meg időben a fesztivál kezdetére. Az autóbuszban zötykölődve próbáltunk beénekelni, ami elég nehéz volt, mivel senki sem tudott rendesen odafigyelni. Végül is az utolsó pillanatban érkeztünk meg a rendezvényre. Amikor kiszálltunk a polgári római katolikus templom előtt a buszból, máris felkaptuk a gallérokat, egyenesen az útiruhánkra, mivel átöltözésre már nem jutott időnk. Kezünkbe kaptuk a kottákat és berohantunk a templomba. Sokan fáztunk, mivel szeles, hideg idő volt. Szerencsére az utolsó előttiként fellépő felnőtt kórus produkciójából még hallhattunk is két éneket. Eljött a várva várt pillanat! Mi következtünk.

Amikor felsorakoztunk az oltár előtt, János bácsi röviden bemutatott minket, bocsánatot kért a szedett-vedett öltözékünkért, s pár szóban elmondta, hogy miért késtünk. A közönség bátorító tapssal jelezte együttérzését. Ezután megmutattuk, hogy mit tudunk. Jól sikerült az előadásunk, ami felvidított minket, mivel nem sok jó élményünk volt aznap.

A fesztivál után – ameddig a koncert szervezője záróbeszédet tartott, és a plébános atyával ajándékokat adott át a fellépő kórusoknak – a sekrestyében melegedtünk. Ezután következett a szentmise, ahol mindegyik kórus a mise valamelyik részét énekelte. Mi az introitust és a zsoltárt énekeltük. A mise végeztével mindenki átment a plébániára agapéra. Finom ételek vártak bennünket, amikből nagy étvággyal falatoztunk. Megismerkedtünk az ottani gyermekkórus néhány tagjával is. Nagyon kedvesek, barátságosak voltak velünk az emberek. Lassan mindenki szétszéledt, s a szervező, Béres Tamás elvezetett minket szállásunkra, a helyi Caritas-házba. Egy család foglalkozott velünk, akik nagyon kedvesek, segítőkészek voltak.

Másnap, vasárnap a reggeli szentmisére mentünk. A szentmise előtt sok kedves emberrel találkoztunk, akik elmondták, hogy nagyon örülnek nekünk. Elcsodálkoztunk azon, hogy milyen sokan ismerik Munkácsot! Ezután utunk érdekes helyekre vezetett. Az a kedves család, aki az este is gondoskodott rólunk, meghívott minket az Archeo-parkba. Ez egy falumúzeumhoz hasonlít, amely a szabadban van. Sok érdekeset tudhattunk meg itt: hol és miben laktak a honfoglaló magyarok, mikor és hova temették el őket, és temetkezési szokásaikat is bemutatták. Életmódjukról is sok újat hallottunk és láttunk. Ez a kirándulásunk azzal fejeződött be, hogy a falumúzeum magas tornyából megcsodálhattuk a körülöttünk lévő tájat. Ezután a városka kálváriadombjára kalauzoltak el bennünket. A dombon felfelé haladva a 14 állomás, vagyis a keresztút található. Az állomások mellett elhaladva a domb tetején egy kápolnához értünk, aminek környékén néhány sír található az 1800-as évekből. A domb lábához érve egy ráccsal lezárt barlangot tekinthettünk meg: Jézus szimbolikus sírját. E mögött a Golgotára emlékeztető három kereszt található: Jézusé és a két bűnös emberé. Mindenkinek nagyon tetszett ez a kis séta a kálváriahegyen. Itt is sok fényképet készítettünk, csakúgy, mint az Archeoparkban.

Megebédeltünk, kicsit játszottunk, majd barátainktól könnyes búcsút véve beültünk az autóbuszba, és elindultunk hazafelé. Nyíregyházán természetesen útba ejtettük a TESCO-t is. Az egy órás vásárolgatás után mindenki boldogan cipelte csomagjait a buszba. A határig már meg sem álltunk. Nagyon fáradtak lettünk a nap végére. Munkácshoz közeledve telefonon hívtuk szüleinket, hogy már mindjárt otthon vagyunk, jöjjenek értünk a sekrestye elé. Mikor megláttuk Munkács fényeit, örömmel kiáltottunk fel. A templomnál már vártak ránk szüléink, akik megkönnyebbült örömmel fogadtak minket.

Nagyon örülünk, hogy részt vehettünk ezen a kórustalálkozón, hogy ilyen kedves emberekkel találkozhattunk. Remélem, egyszer mi is vendégül láthatjuk polgári barátainkat itt, Munkácson.

Orbán Edina
kórustag