Jézus, a bűnösök barátja

87

A II. Kárpátaljai Római Katolikus Ifjúsági Lelkinapról

    Pünkösd előtt egy nappal immár második alkalommal gyűltek össze fiataljaink Munkácson, ezúttal a pápa urunk által meghirdetett „A Fiú éve” jegyében. Ő az ezredfordulóig hátralévő három évet a három isteni személy éveinek nyilvánította, és arra kéri a híveket, hogy ebben az évben a Jézus Krisztussal való kapcsolatukra ügyeljenek különösen oda, aki „a világ egyetlen Üdvözítője tegnap, ma és mindörökké” (Zsid. 13,8).
    A mintegy 350 fiatalhoz Mérkről érkezett Heidelsperger István atya, akinek eddig sem volt ismeretlen Kárpátalja: a nagyszőlősi hitoktatóképzőn tanít immár évek óta dogmatikát és biblikumot. Ha már eljött, mindjárt három előadást is tartott. Egy-egy nagy bűnös megtérésének a példáját állította elénk, akiket annyira átváltoztatott a Jézussal való találkozás, hogy az életük többé már nem lehetett a régi, új emberré lettek.
    Mária Magdolna, akiből Jézus a Szentírás szerint „hét ördögöt űzött ki”, prostituáltként élte életét egészen addig, amíg meg nem hallotta Jézus szavát: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és az élet terhét hordozzátok…”. Ekkor veszi a bátorságot, és bemegy Simon farizeus házába, hogy megbánását és szeretetét kifejezhesse Jézusnak, aki – a farizeussal ellentétben – nem botránkozik meg azon, hogy a bűnös nő a lábához borul. Sőt, kijelenti, hogy az asszony bűnei megbocsáttattak, mert nagyon szeretett, a farizeustól pedig éppen a szeretet hiányát kéri számon. Jézus egy történetet is elmesél a két adósról, akiknek a tartozását elengedték – összehasonlítva ezzel a farizeust a bűnös nővel. István atya azt hangsúlyozta, hogy nem az adósság – ami itt a bűneinket jelképezi – mennyisége a fontos, hanem maga az állapot, hogy adós valaki. Mindegy, hogy 30 fillér vagy 3000 forint hiányzik annak a dolognak az árából, amit meg akarok venni, se így, se úgy nem vihetem el a boltból. A bűn – mértékétől függetlenül – beszennyez. Simon farizeus éppolyan csődbe jutott ember, mint a bűnös nő, és rászorul Isten irgalmára. Mindegyikünk így van ezzel, de Isten csak azzal az emberrel tud kezdeni valamit, aki belátja, hogy szüksége van a bocsánatra.
    Lévi és Zakeus, a két vámszedő esete is hasonló. Lévit úgy megváltoztatja a Jézussal való találkozás, hogy nem ül többé vissza ahhoz az asztalhoz, amely mellől Ő elhívta. Zakeus a többiek számára érthetetlen dolgokat cselekszik, felmászik a fára, mint egy gyerek, csak hogy lássa azt, aki majd megszólítja – és Jézusnak ez a megszólítása úgy szíven találja, hogy megtér régi életéből, és áttér egy új életbe. Jézus azt mondja magáról: azért jött, hogy a bűnös el ne vesszen, hanem hogy megtérjen és éljen. Bármilyen bűnös legyen is az ember, Jézus érte is jött, mert ő is Isten teremtménye. Ha Jézus – a farizeusok kívánságának megfelelően – nem foglalkozna ezekkel az emberekkel, akkor biztos lelki halálra ítélné őket. Olyan lenne ez, mintha egy orvos azt mondaná, hogy ő a súlyos beteg ember kórtermébe nem hajlandó bemenni. Önmagunktól nem vagyunk képesek szabadulni a bűneinktől, de Jézus elindul felénk, hogy meggyógyítson.
    A jobb lator története talán a legmeghatóbb. Hiszen neki megtérése után nem volt már ideje jóvá tenni egész eddigi életét, bebizonyítani, hogy ő ezt az átfordulást komolyan gondolta. Jézus mégis azonnal és teljesen megbocsátja bűneit. Még csak a tisztítótűzben letöltendő tisztulásról sincs szó: „Még ma velem leszel a Paradicsomban!” Csak a lator őszinte megbánására és hitére volt szükség. Ez a hit pedig az ő esetében valóban hősies cselekedet: ő, aki egész életében semmiféle uralmat nem tűrt meg maga felett, most önként kéri magát annak a Jézusnak a királyi uralma alá, aki ugyanúgy haldoklik a kereszten, a római kor bitófáján, mint ő, és korántsem úgy néz ki, mint akinek hatalma van. Ennek a bocsánatnak is feltétele volt: az őszinte beismerés és a teljes bizalom. Ez a lator nem próbálja szépítgetni tettét, nem keres mentségeket. Egyszerűen kimondja, hogy azt kapja, amit megérdemelt. Volt érzéke a jó és a rossz megkülönböztetéséhez, és gyötörte a tudat, hogy mellette valaki ártatlanul szenved.
    A három történet tanulsága számunkra, hogy Jézus mindegyikünket ki akar emelni tespedtségünkből, kicsi és nagy bűneinkből – de ezt csak akkor tudja megtenni, ha magunk előtt is bevalljuk: van mit meggyógyítani bennünk, rászorulunk az Ő irgalmára. Ameddig úgy gondoljuk, hogy egyedül is elboldogulunk, és tulajdonképpen nincsenek is olyan nagy bűneink – addig nem tud velünk mit kezdeni az Isten.
    Az előadások anyagát a jelenlévők kiscsoportokban dolgozták fel a magyar iskola és a készülő püspökség termeiben és a templomban. Általános tapasztalat volt, hogy a fiatalok nehezen szólaltak meg a számukra nagyrészt ismeretlen arcok előtt. Ezért aztán sok kiscsoportvezető panaszkodott általános kimerültségre, mire a beszélgetések véget értek.
    Mint ilyenkor általában, most is sok kérdést kaptak az atyák a fórum keretében. Ezeknek, sajnos, csak kisebb része állt a témával kapcsolatban, a többi inkább az atyák papi életére, hivatásuk kialakulására vonatkozott. A válaszok elhangzása után maradt még egy kevés idő arra, hogy a kiscsoportok néhány képviselője beszámoljon egy-egy figyelemreméltó gondolatról, amely a beszélgetéseken elhangzott. A fórum végeztével csendes imádságra és gyónásra volt lehetőség – ez utóbbit (az egész nap folyamán) sokan ki is használták.
    A záró szentmisén a helyi, idősebb lakosok közül is többen részt vettek, és (remélhetőleg) élvezték a Bernardin atya vezette gitáros éneklésünket. A konccelebráló atyákkal közösen kértük a Szentlélek kiáradását mindannyiunkra, így is készülve a másnapi nagy ünnepre, pünkösd vasárnapjára – amely idén sokaknak a bérmálkozás időpontja is volt.
    Adjunk hálát az Úristennek, hogy együtt ünnepelhettünk, imádkozhattunk és bátoríthattuk egymást a jelenlétünkkel – hogy vagyunk még néhányan olyanok, akik komolyan vesszük, hogy a mi egyetlen üdvözítőnk, a mi életünk egyetlen sikerre vivője Jézus Krisztus. És nem kell félnünk, mert ő megígérte, hogy mindörökké velünk marad. A Lelkéből adott nekünk, hogy a föld sója, a világ világossága lehessünk. Nagy hát a felelősségünk! Sokan vannak, akik számára a mi hiteles életünk, belülről sugárzó örömünk kell, hogy megbizonyosodhassanak: Jézussal járni jó! Kérjük Tőle a bátorságot, hogy merjünk kiszakadni jól megszokott felületes kereszténységünkből, és merjük az 0 kezébe mindenestül odaadni az életünket – hiszen ennél jobb helyen úgysem lehet!

Palojtay Márta