Jézus, add, hogy hozzád térjek… Élmények a korláthelmeci keresztútról

66

Virágvasárnap, március 25-e. Reggel kicsit szomorkásan néztem a borús égre, de amikor megérkeztünk Korláthelmecre, az ég kitisztult és kellemes tavaszi napsütés várt ránk.

És vittük Jézus keresztjét, Cirenei Simonként. Imádkoztunk minden állomásnál, énekeltünk az állomások között. Majd megérkeztünk a hegyre, ahol már fel volt állítva egy sátor, s köröskörül egy kis csoport pap gyóntatott egész mise alatt. Majnek Antal püspök atya is a gyóntatók között volt.

A püspök atya a szentmise elején köszöntötte Brückner Ákos ciszterci szerzetest, székesfehérvári plébánost, aki a szentmisét bemutatta.

„Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek!” – ez volt a vezérmotívum a szentmisében, és mint igazi jó tanár, Ákos atya néhányszor elismételtette velünk ezt a mondatot. Hangsúlyozta, hogy most nem pálmaágakat kell Krisztus elé raknunk, hanem a szívünket-lelkünket. Szép képletesen magyarázta el, hogy Jézus emberi formát öltött, leszállt hozzánk, itt volt közöttünk, hogy aztán majd felvigyen minket magához. Ha ezt a folyamatot lerajzolnánk, egy U betűre hasonlítana. „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő (…) szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez”(Fil 2,5-7).

Külön említést érdemel a téglási egyházközség Dominus kórusa, akik, mint minden évben, a szentmise énekeit vezették. Felejthetetlen élmény volt hallgatni a gyönyörűen előadott énekeket.

„Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta!” – ezekkel a szavakkal fejeződött be a szentmise.

Köszönjük a Jóistennek, és köszönjük a szervezőknek!

P. Antónia