Jubiláló házaspárok megáldása Nagyszőlősön

780

35 évvel ezelőtt, 1982. október 28-án az éjszaka homályában, egy kis besötétített szobában, titokban, szülők és rokonok nélkül, csak a tanúk és a pap jelenlétében Isten előtt házasságot kötöttünk a férjemmel. Egy kicsit mindig bántott, hogy annak idején nem volt bátorságunk az oltár előtt kimondani az esküt a kis kápolnában. Bár a résztvevők mindent megtettek, hogy minél ünnepélyesebb legyen ez a pillanat, és biztosan tudom, hogy ha máig együtt vagyunk, akkor azok az imák, melyek azon az estén elhangzottak, nagyon erősek voltak.

A február 19-ei ünnepség nagyon megható volt, hiszen együtt ünnepelhettük a jubileumot minden nagyszőlősi hívővel. Jó volt látni a mosolyt az arcukon és fogadni jókívánságaikat.

Nagy élmény volt, hogy több mint 25 jubiláló házaspár együtt tudott hálát adni az együtt töltött évekért, és fogadni az ünnepélyes áldást az elkövetkező esztendőkre, melyek reánk várnak.

Megemlíteném a szimbolikus ajándékot, melyet kaptunk – egy lakatot három kulccsal. Gondolom, hogy a házasság minden napján meg kell találnunk egymáshoz a kulcsot, ami megnyitja a szívünket, és ha a harmadik kulcs a Jó Istennél van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ha mindkét kulcs kudarcot vallana is, a harmadik segít, hogy megnyíljon a szívünk egymás felé az Ő segítségével. Visszatekintve a múltba biztos, hogy ezért tudtunk mi is kéz a kézben együtt haladni a 35 év folyamán.

Szeretném megköszönni Gergely atyának és a szervezőknek fáradságos munkájukat, hiszen nem egy nap alatt sikerült egy ilyen ünnepséget megszervezni: meghívó, emléklap, ajándék, agapé… A szentmise és a homília mély hatást tett reánk. Jó volt együtt lenni, feleleveníteni az elmúlt évek eseményeit, örülni egymás eredményeinek, tervezni a jövőt… Az ünnepség szorosabbá tette a kapcsolatot a párok közt – a fiatalok és a tapasztaltabbak között.

Kalkuttai Szent Teréz anya szavaival szeretném bátorítani a családosokat: „A család megteremtéséhez kell a szerelem, a megtartásához a megbocsátás és a türelem.”

Belaninec Éva, Nagyszőlős

Előző cikkTörténet a munkácsi Hit és Fény találkozóról
Következő cikkMunkácson is állt a bál!