Jubileumi cigánytalálkozó Koncházán

605

Idén 150 éve született Boldog Ceferino Gimenez Malla (El Pelé) cigány lókereskedő, és idén 75 éve, hogy vértanúságot szenvedett hitéért. A környező országokhoz hasonlóan egyházmegyénkben is találkozót tartottunk nagyszámú cigány híveinknek az ő méltó megünneplésére.

Az augusztus 8-ai találkozó helyszíne a koncházi plébánia volt. Mintegy 70 felnőtt cigány hívő jött el a találkozóra – Viskről, Beregújfaluból, Pósaházáról, Gálocsból és Minajból –, akik egyházmegyénk különböző cigány közösségeit képviselték. A meghívott előadó a jelenleg Sopronban szolgáló Mészáros Domonkos atya volt, aki két előadást tartott. „Egyedüli fontos célunknak az örök életet kell tartanunk, szemben a pénzzel, a jóléttel, sőt még az egészséggel is” – hangsúlyozta Domonkos atya, aki a közelmúltban súlyos betegségen esett át, ennek ellenére elfogadta a meghívást a találkozóra. Az előadások után a különböző helyekről érkezett testvéreknek lehetőségük volt beszélgetni, tapasztalatot cserélni egymással. Az eseményen több papunk is megjelent, valamint olyan laikusok is, akik aktívan részt vesznek egyházmegyénk cigánypasztorációjában. A közös éneklést a találkozó szervezői: a homoki és a koncházi cigány közösségek vezették, majd a szentmise után saját készítésű bográcsgulyással kínálták meg a résztvevőket. A szentmisén a szürtei ifjúsági énekkar is közreműködött.

A találkozón rövid interjút készítettem Mészáros Domonkos atyával.

– Milyen üzenettel, gondolatokkal készült Domonkos atya a kárpátaljai cigányok számára? Így a találkozó vége felé hogy érzi, mennyiben sikerült ezeket átadni az embereknek?

– Nagyon megtisztelt Majnek püspök atya, amikor meglátogatott a soproni kórházban, amikor beteg voltam, sok száz kilométert megtéve ezért. Fölelevenítettük az 1990-es éveket, amikor még csak indult a misszió Kárpátalján. Püspök atya arra kért, hogy a család évének kapcsán beszéljek a családról a cigány testvéreknek. Szinte minden cigánytáborban jártam kárpátaljai szolgálatom során, és számos cigány emberrel van személyes kapcsolatom. Fontosnak látom – és ezt hangsúlyoztam is az előadásaimban –, hogy a keresztelés után ne fejeződjön be az emberek kapcsolata az Egyházzal, a közösséggel, és ne a temetéssel folytatódjon, hanem az elsőáldozással; s az elsőáldozás után is maradjanak a közösségben a gyerekek. Fontos kihívás a helyi nem cigány közösségek számára is az, hogy befogadják a megtért cigány embereket. Ne elítéljék tudatlanságuk, más kultúrájuk, szokásaik miatt, hanem segítsék őket felzárkózni, kultúrára, az élet tiszteletére, a helyes egészségügyi körülmények megteremtésére és fenntartására tanítsák meg őket.

Ceferino Giménez Malla rövid életrajza

Ceferino Giménez Malla 1861. augusztus 26-án Spanyolországban született egy vándor életmódot folytató lókereskedő családban, Benavent de Segriá közelében, Lérida tartományban. Ceferino folytatta apja mesterségét, és negyvenes éveiig ő maga is nomád életet élt.

Tizenévesen a roma hagyományok szerint megnősült, de 1912-ben házasságát Teresával templomban is szentesítette. Ekkor telepedtek le Huesca tartományban, Barbastro városában vettek házat. Saját gyermekük nem született, ezért Teresa unokahúgát, az árván maradt Pepitát vették magukhoz. El Pelé szívesen segített más rászoruló cigány és spanyol gyermekeken is. Bár olvasni nem tudott, a Bibliát mégis jól ismerte, bibliai történetekre és az Evangélium tanítására oktatta őket. Egy alkalommal egy súlyos fertőző beteg életét mentette meg, aki összeesett az utcán; Ceferino, dacolva a fertőzéstől való félelemmel, orvoshoz segítette. A beteg – aki történetesen a korábbi polgármester volt – gyógyulása után nagy segítséget nyújtott Ceferino számára.

Egy ízben lopás vádjával börtönbe zárták. Ott fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha kiszabadul, térden állva zarándokol el az egyik kegyhelyre. Ártatlansága hamarosan tisztázódott, és miután kiengedték, El Pelé teljesítette a fogadalmát.

Mélyen vallásos életet élt, naponta járt szentmisére, rendszeresen imádkozta a rózsafüzért. Teresa halála után a ferences harmadrendbe is belépett. A spanyol polgárháborúban meg akarta menteni egy pap életét. A cigányok közt elterjedt legenda szerint megkérdezték tőle, hogy van-e fegyvere, azt mondta, hogy „Igen, van!” és elővette a rózsafüzért. Emiatt őt is bebörtönözték. Kb. két hét múlva, ítélet nélkül a papokkal és más világi hívekkel együtt valószínűleg 1936. augusztus 9-én hajnalban végezték ki a kommunisták. Utolsó szavai ezek voltak: „Éljen Krisztus Király!”

 Bunda Szabolcs

Előző cikkKözös út – közös projekt a Szentlélekkel
Következő cikkTemplombúcsú püspöki szentmisével Kőrösmezőn