Karácsonyi áhítat Beregszászban

65

    A Beregszászi Művészeti Iskola hangversenyterme volt a helyszíne annak a verseszenés áhítatnak, amelyet karácsony utórezgésének nevezett megnyitó beszédében Pap Sándor, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség lelkipásztora. Azok a felnőttek és gyerekek vettek részt a rendezvényen, akik úgy érezték, hogy a meghitt családi, ismeretségi körben eltöltött karácsony első napja után szívesen szentelnének egy-két órát szép versek, karácsonyi dalok meghallgatására az egyházközösség tagjainak társaságában.
    A templom orgonistája, Krajnik Irén mint máskor, most is igényesen állította össze a karácsonyi énekek repertoárját. Örvendetes, hogy a gyerekekkel együtt felnőttek is színpadra léptek. Csoboly József gyakran szerez szép élményt szólóéneklésével közönségének. Most is ezt tette. Új színt jelentettek szólószámukkal a műsorban: a felnőtt Máté Erzsébet és az egészen apró Tancár Katica. Igazán jól illettek bele a műsorba az egy héttel előbb lebonyolított „Hit, remény, szeretet” c. szavalóverseny résztvevői által előadott istenes versek. Sok mély gondolat hangzott el nagyon szép előadásban Háger Dóra, File Klára, Gölner Zsuzsa, Szűcs Adrienn, Kricki Katalin, Fábián Beáta és mások előadásában.
    Megtekintette a műsort Biba Natália is, a humanitárius segélyekkel foglalkozó bizottság elnöke.
    A tartalmas előadás befejeztével Sándor atya mondott köszönetet a szervezőknek, a szereplőknek és a vendégeknek a megjelenésért, s útravalóul Márton Áron erdélyi püspök szavait idézte: „Ha azt akarjuk, hogy Isten parancsait kötelező törvényként elfogadtassuk a társadalommal, nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban keresztény módon élnünk, gondolkodnunk és cselekednünk. Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban, hivatali és hivatásbeli kötelességeink teljesítésében. Neveljük a gyerekeket és az ifjúságot Isten tiszteletére személyes példával, nagyobb felelősségtudattal és féltőbb gonddal, mint a múltban!”
    Ha megszívleljük a műsorban elhangzott és az idézetből kicsengő léleképítő gondolatokat, akkor emberibb emberként léphetünk a harmadik évezredbe és sokkal inkább érzékelhetjük életünkben a jó győzelmét a rossz fölött.
    Ha a három ünnepnap után is féltve óvjuk a szeretet lángját, akkor talán nem kell majd azon tépelődnünk, amit az egyik versben hallottunk, hogy hogyan veszhetett el életünkből a hit, a remény, a szeretet, a lelkiismeret, az Isten. Bizonyára sikerül egyre több megtisztult szívű embernek rátalálnia ezekre az igazi értékeire az emberi életnek.

Bacskó Mária tanárnő