Kiigazítás: A “legkisebb helynök” – Szegedi Jenő c. cikkhez

55

A cikk megjelenése után Ft. Pap Sándor plébános megjegyezte, hogy némely adat nem helyes:

1. Szegedi Jenő nem volt haláláig felsőkerepeci plébános, hanem várpalánkai plébános lett Richter Ágoston halála után, és Váralján lakott.

2. Gyémántmiséjét a váraljai templomban mondta (talán aranymiséjét is), és ebből a templomból is temették.

Mindezt személyes tapasztalatából tudja.

Miközben hálásan fogadjuk ezeket a pontosításokat, néhány megjegyzést is hozzátoldunk:

1. Még nem tudtam megállapítani Richter Ágoston, valamint Vaskó Béla, Boscheti András és Jaross Kálmán halálának idejét.

2. A papok halálával nem járt együtt az utánpótlás, tehát legtöbbször valamelyik szomszéd plébános vette át egy plébánia gondozását. Így megtörténhetett, hogy a felsőkerepeci plébános átvette a várpalánkai plébániát “oldallagosan” – ahogyan most mondjuk.

3. Miután a plébánia-épületekből egyhamar kiűzték a papokat, ki-ki ott húzta meg magát, ahol tudta (ismert az ungvári plébános kiűzése vagy a kaszonyi plébánia elfoglalása). Esetleg megtiltották, hogy valaki egyik vagy másik községben lakjon, vagy kijelölték lakhelyét. Így maradhatott Szegedi Jenő továbbra is felsőkerepeci plébános, és mégis Váralján lakott. Az 1996-ban kiadott Schematizmus szerint Heveli Antal “Szolyváról sok helyre besegített: Újfalu, Pósaháza, Verchi Koropec, Németkucsova, Bardovo…” településeken.

Ebből is látható, hogy milyen nehéz egy látszólag egyszerű adat megállapítása. Normális körülmények között elővesszük a dispozíció másolatát, és világos minden, ám itt nincs levéltár, iktatókönyv abból az időből. A papok tevékenységéről, mozgásáról a legteljesebb képet még az Állami Egyházügyi Hivatalnál vagy a belügyi hatóságoknál összegyűjtött jelentésekből lehetne szerezni.

Ezenkívül az idősek emlékezete, vagy privát feljegyzések, korabeli levelezések adhatnak jó segítséget a közelmúlt megismeréséhez. Talán több helyen lappangnak még a “megmentés” szándékával őrzött könyvek, anyakönyvek, Historia Domus, iratok, egyházi felszerelések.

Az egyházüldözések történetét mindig a “töredékekből” tudták “összeállítani”.

Ezeket a “töredékeket” össze lehetne hozni egy vitanapra vagy konferenciára.

Aki egy hibás adatot (írást vagy képet) felfedez valamely folyóiratban, újságban, könyvben, hozza el cáfolatát, és bizonyítékát tárja elő. Így növekedhet az ismeret és a párbeszéddel a szeretet is.

Bohán Béla SJ,
beregszászi plébános