Krízisszálló Szerednyén anyáknak és gyermekeiknek

78

 

Pavlovszka Natalijával, a szerednyei krízisszálló vezetőjével beszélgettem a tavaly megalapított intézmény működéséről.

– Honnan jött az ötlet, hogy Kárpátalján krízisszállót létesítsenek?

– A szlovákiai Úsmev ako dar (A mosoly mint ajándék) Egyesület ötletei alapján a Kárpátaljai Szent Márton Karitász kezdeményezte a krízisszálló létrehozását. A Karitász Szerednyén felújított egy alkalmas épületet, 2010. szeptember 13-án pedig sor került az ünnepélyes megnyitóra; az egyesület és az egyházmegyei karitász képviselőinek jelenlétében Majnek Antal püspök áldotta meg a házat, melynek pontos neve: A Szent Szűzről nevezett krízisközpont anyák és gyermekek számára.

– Mi a feladata az intézménynek? Kik jöhetnek ide lakni?

– Ideiglenes lakóhelyet adunk azoknak az anyáknak és gyermekeiknek, akiknek nincs hová menniük. Például, ha egy anyát bántalmaz a férje, vagy egyéb komoly családi problémája van, akkor ideiglenesen hozzánk költözhet. A vallási hovatartozás nem számít, tehát nem csak katolikusoknak nyújtunk szállást, hanem bárkinek, aki rászorul. A nők jöhetnek gyerekeikkel vagy anélkül. Csak olyan nőket tudunk elszállásolni, akik rendelkeznek saját keresettel. Ez lehet fizetés, táppénz, nyugdíj, gyes vagy más szociális támogatás. Feltételünk még, hogy egészséges legyen: fertőző betegségben szenvedőket nem fogadhatunk.

– Ha egy hajadon lány teherbe esik, és nem akarja elvetni a gyermekét, menedéket találhat Önöknél?

– Természetesen az ilyen helyzetben lévő lányok is jöhetnek hozzánk.

– Ön hogyan került kapcsolatba a krízisszállóval? Hogyan lett a vezetője?

– Abban a gyermekotthonban dolgoztam kisegítőként, amelyet szintén ez a szlovák egyesület hozott létre. Amikor szükségük volt emberre a krízisszállóhoz, engem kérdeztek meg, lenne-e hozzá kedvem. Igent mondtam. Bár még nem dolgoztam szociális szférában, úgy gondolom, lassacskán belejövök.

– Mi az Ön feladata?

– Különböző adminisztrációs munkákat végzek, befizetem a számlákat, rendszeresen elkísérem az anyákat a kórházba kivizsgálásra, ami kötelező számukra a krízisszállóba való költözéskor.

– Hányan laknak most az épületben?

– Jelenleg három családot fogadtunk be: három anyát és gyermekeiket, és egy nagymamát. Összesen 11 lakója van most a szállónak.

– Mennyi ideig lakhat egy asszony a krízisszállóban?

– Általában három hónapra kötjük meg velük a szerződést. Van lehetőség arra, hogy ezután meghosszabbítsuk az ittlakás idejét, de mindig figyelembe vesszük az anya terveit, igyekezetét. Ha látjuk, hogy semmit nem tesz három hónapon keresztül, nem igyekezik megoldani problémáit, akkor valószínűleg nem fogjuk újra és újra meghosszabbítani a szerződését. Például az egyik család, amelyik most nálunk lakik, nem szeretne visszamenni a férjhez, mert nagyon durván viselkedik velük, ezért igyekeznek egy házat vásárolni. Persze nagyon nehéz a kis nyugdíjból félretenni egy házra, de látjuk, hogy nagyon igyekeznek.

A krízisszálló két lakóját is megkérdeztem:

– Hogyan értesült róla, hogy létezik ez a krízisszálló? Milyen okból került ide?

K: A mi házunk leégett, nem volt hol laknunk. Az egyházközségünkben szóltak nekem, hogy van egy ilyen lehetőség, amiért nagyon hálás vagyok.

J: A lányom férje nagyon iszik. Állandóan kizavart minket a házból, a gyerekekkel is durván bánt. Verte a lányomat és a gyerekeket is. El kellett költöznünk. Elkezdtünk keresni valamilyen házat, albérletet, így akadtunk rá erre a krízis.- szállóra. Jól érezzük itt magunkat. Köszönjük a segítséget!

Az interjút készítette: Bunda Szabolcs