Lellisi Szent Kamill – Egy élet a betegek szolgálatában

94

Lellisi Kamill Bucchianicóban (Olaszország) született 1550. május 25-én. Édesanyját, Kamillát előrehaladott korban ajándékozta meg az ég még egy gyermekkel;
első fia még egész fiatalon meghalt. Háborús idők jártak akkoriban, és az édesapa, Lellis János, maga is zsoldos katona volt. Kamillt gondoskodóan és imádságosan nevelte édesanyja. A gyermek 12 éves volt, amikor édesanya meghalt.

 

Az apa nem sokat értett a neveléshez: Kamill kevés iskoláztatásban és nevelésben részesült. Annál többet verekedett és kártyázott. 18 éves volt, amikor édesapjával és két unokaöccsével zsoldosként bevonult a törökök elleni háborúba. Nem jutottak messzire, édesapja Lorettónál lázas betegségben meghalt. Most már egyedül maradt a világban. Kis idő múlva Kamill jobb lábfején egy seb képződött, mely nem akart meggyógyulni.

Többé nem is szabadult meg tőle: ez a seb folyamatosan annak a köteléknek a jelévé vált, mellyel Isten hozzákötötte őt feladatához, élethivatásához. Nagybátyja Rómába, a Szent Jakab kórházba küldte gyógyulni. Hogy leszolgálja kórházi kezelését, ápolónak szegődött.

Csak egy évig bírta a szolgálatot, azt is nagy nehézségek árán, s akkor fel is mondtak neki. Az ok: nem lehet vele bírni; hirtelen haragú, mindenkivel veszekszik, és a kártya miatt elhanyagolja kötelességeit.

Öt évig még katona volt, majd 1574- ben véget ért a háború. Kamill Palermóban mindenét elkártyázta. Nápolyban még a ruháját is eljátszotta kártyán: az utca közepén levette, odadobta a játékasztalra és elment. Később ezen a helyen emléktáblát állítottak, a következő felirattal: „Az aggódó anyák itt ajánlják Szent Kamill pártfogásába játékszenvedélytől elvakult fiaikat.”

Ugyanez év novemberében a fiatal nemes, Kamill Manfredonia templomának az ajtajában állt és koldult. Egy építési vállalkozó egy kapucinus kolostor építésénél alkalmazta napszámosnak. A gyerekek kinevették, de volt mit ennie, és tető volt a feje fölött.

1575 elején egy távolabbi helységbe küldték borért. Az ottani kapucinusok szállást adtak neki éjszakára. Peter Angelo testvér hosszan beszélgetett a fiatalemberrel, és kímélet nélkül feltárta, milyen ostoba volt eddigi élete. De a legfontosabb a felismerés volt: „Kamill, többre vagy képes.”

Ez a beszélgetés sorsdöntő volt Kamill életében. Mihelyst visszaért Manfredoniába, felvételét kérte a kapucinus testvérek közé. Életében először tanult böjtölni, imádkozni, Isten dicsőségére dolgozni és élni. Hamarosan így hívták: „az alázatos testvér.”

Azt hitte, a mennyországban van, megtalálta élethivatását. Ám a hosszú, durva kapucinus ruha veszélyesen feldörzsölte lábsebét. Megint kórházba került. Még kétszer próbálkozott a rendben maradni, de nem tudta viselni a szerzetesi ruhát.

Visszatért hát Rómába, és kórházi szolgálatba állt. Négy évig dolgozott betegápolóként, türelemmel, figyelemmel a betegek iránt. Idővel rábízták a kórház vezetését. Ekkor látta, hogy a gondozók men?- nyire nem törődnek a betegekkel. Egy éjszaka Kamill ismét bejárta a kórház termeit.

Mindenfelől a betegek jajgatását hallotta, de az ápolóknak nyomuk sem volt. Ekkor döntötte el: így nem mehet tovább! Csak akad az ápolók között néhány keresztény férfi, akikkel tudatosan lehetne rendesen gondoskodni a betegekről! Így Kamill minden reggel hat másik ápolóval együtt imádkozott a kórház kápolnájában, s utána lelkesen, barátságosan indultak ellátni a betegeket.

A kis csoport sok megaláztatáson, ellenálláson ment keresztül, míg kiterjesztették munkájukat más kórházakra, sőt a nyomornegyedekre is. Közben rájöttek, hogy a fizikai betegségek mellett az embereknek nagy szükségük van lelkigondozásra is. Mivel csak egy pap volt köztük, sürgették Kamillt, hogy szenteltesse pappá magát. Ő 32 évesen beült az iskolapadba latint tanulni, s 1584 pünkösdjén pappá szentelték.

1586-ban a pápa megerősítette Kamill közösségét, s 1591-ben megalakult a kamilliánus rend. Rendi ruhájuk: fekete reverenda, melyen piros színű kereszt található. A három fogadalom mellé társul még egy negyedik is: minden betegnek segíteni, akár az egészségük és életük kockáztatása árán is.

Kamill fáradhatatlan volt. Maga is betegen (olykor annyira kiújult a lábsebe, hogy életveszélyben volt) éjjel-nappal szolgálta a betegeket. A betegek az Ő számára mintegy nyolcadik szentséget jelentettek. Minden betegben magát Jézust szolgálta. Ha egy beteg kért tőle valamit, azt mondta: „Isten bocsásson meg neked és nekem, hogy azt hiszed, kérned kell engem. Hát nem tudod, hogy a szolgád vagyok, és parancsolhatsz nekem?”

Kamill egész szívével pap, lelkipásztor és a test gondozója volt. Észrevett minden emberi nyomorúságot, fájdalmat, szükséget. Édesanyaként szerette a betegeket, nem törődve evéssel, alvással, pihenéssel, betegségeivel.

A sok költözés után a kamilliánusok megszerezték Rómában a Szent Mária Magdolna templomot a hozzá tartozó épülettel együtt. Még ma is ott van a rend temploma és anyaháza. Ott halt meg Kamill 1614. július 14-én. Sírja és a szoba, ahol meghalt, látogatható.

Kamillt 1742-ben boldoggá, 1746-ban pedig szentté avatták. Megtanulhatjuk tőle, hogyan lássunk, gondolkodjunk és segítsünk a másik embernek. Ami fontos, az a szív. Szent Kamill példakép ebben a mai kor emberének.

Összeállította: Szeiler Krisztina Johannes Hugo Balsliemke Lellisi Szent Kamill, a betegek pártfogója c. könyve alapján