„Mi is alkothatunk” – Interjú a munkácsi Szent Márton énekkarral

75
Interju

A legszebb alkotások ott születnek, ahol az ember szívét is beleolvasztja a művébe. Ezzel jellemezném a munkácsi római katolikus egyházközség énekkarát, akik lelkesedésüknek köszönhetően már több éve működő, összetartó zenés közösséget alkotnak. Van köztük tanár, jogász, munkanélküli, zenetanár, óvónő, eladó, de a közös bennük az, hogy mindennél jobban szeretnek énekelni és semmiért sem hagynák ott kedvenc kórusukat, amely életük részévé vált.

Úgy tudom, az énekkarnak már több éves múltja van.

Hajlik Kati: Énekkarunk 1996 karácsonyán alakult és 17 éven át működött gyermek- és ifjúsági kamarakórusként, melyet Szvirida János karnagy vezetett. Ez idő alatt az alapító tagok lassan-lassan felnőttek és tanulmányaik vagy házasságkötés, gyermekvállalás miatt kinőtték a gyermekkórust, de 2013-ban újra kedvet kaptak az együtténekléshez. Így János meghívására szívesen csatlakoztunk mi is, az „újabb hangok”. Kb. két éven át párhuzamosan gyermek- és felnőtt kórus is működött. Nagyon szép jótékonysági koncerteket adtunk együtt. Persze ehhez volt egy profi karnagyunk, aki sok türelemmel tanította be nekünk a szólamokat.
Vezetőnk, Szvirida János körülbelül másfél éve Magyarországra költözött. Ez nagy válságot jelentett a csapat számára. A gyerekekkel sajnos nincs, aki külön foglalkozna, így a gyerekkórus megszűnt. Mi, felnőttek annyira összekovácsolódtunk, hogy nem tudtuk és nem is akartuk abbahagyni, folytattuk az éneklést.

Hány tagja van az énekkarnak?

Hajlik Kati: Időnként akár huszonöten is összejövünk, de legtöbbször körülbelül tizenöten énekelünk.

Hogyan tudnátok megfogalmazni a kórus feladatát?

Megyesi Kati: Legfőképpen a vasárnapi szentmiséken éneklünk, ez a legfontosabb feladatunk. Ezenkívül szentségimádásokon szolgálunk, részt vettünk kórustalálkozón, adtunk jótékonysági koncertet. Például karácsonykor a munkácsi gyermekkórházban kántáltunk több osztályon, koncertezhettünk a beregszentmiklósi várban. Egyszer alkalmunk volt eljutni Bécsbe; megtisztelő volt számunkra, hogy koncertet adhattunk a Szent Erzsébet templom búcsúján a Bécsi Magyar Katolikus Lelkészség szentmiséjén, és utána kántáltunk a híres adventi vásáron.

Milyen jellegű jótékonysági koncerten vettetek részt?

Hajlik Kati: Az árvíz idején jótékonysági koncertet szerveztünk, mert úgy gondoltuk, hogy mi ezzel tudunk hozzájárulni a károsultak megsegítéséhez. A jótékonysági koncertet aztán évről évre megrendezték, most már nem az árvízkárosultak, hanem általában a munkácsi, kárpátaljai rászorulók támogatására. Később énekeltünk néhány, a Kárpátaljai Gyermekmentő Szolgálat által szervezett jótékonysági koncerten is, illetve az egyházi kórusok találkozóin.

Miért választottátok a Szent Márton nevet?

Nobilis Kinga: Ez természetes volt, mivel egyházközségünk is Szent Márton nevét viseli.
Hajlik Katalin: Büszkék vagyunk rá, hogy viselhetjük ezt a nevet, mert tiszta szívből adjuk az énekünket és kamatoztatjuk az Istentől kapott tehetségünket, hangunkat.

Milyen stílusú dalokat énekeltek?

Nobilis Kinga: Korábban csak klasszikus kórusműveket adtunk elő, mostanában viszont havonta egyszer a gyerekek és fiatalok nagy örömére gitáros miséket is összeállítunk.
Megyesi Kati: Van még a tarsolyunkban néhány tematikus dal, például Magyarországról vagy éppen Anyák napjára.

Miért fontos számotokra, hogy egy énekkar tagjai vagytok?

Hajlik Kati: Számomra nagyon fontos a közös ének, Isten dicsőítése, a lelki kikapcsolódás, a közösséghez való tartozás.
Megyesi Kati: Itt már szinte mindenki háziasszony, dolgozó nő. Jó eljönni, találkozni, kikapcsolódni, nevetni.
Biszáha Antónia: Van közöttünk két-három zenetanár, és szinte mindegyikünk elvégezte a zeneiskolát. Megszoktuk, hogy a zene hozzátartozik az életünkhöz.

Miért fontos a zene?

Hajlik Kati: Mert feltölt.
Bíró Katalin: Fontos számunkra, hogy a templomban ne csak imádkozzunk, hanem dalainkkal is szolgáljunk, hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik.
Megyesi Kati: Ha valami szépet alkotunk, az boldogsággal tölt el. Például számomra nagy öröm, amikor megszületik egy háromszólamú mű, harmóniában szólalnak meg a hangok. Szinte eufórikus érzés tölt el ilyenkor. Jó átélni, hogy mi is alkothatunk, mi is alkotók lehetünk.

Ismertek-e hasonló kórusokat itt Kárpátalján?

Dankulinec Marika: Nekem nagyon tetszik az aknaszlatinai BelCanto énekkar.
Hajlik Kati: Hallottam a beregszászi egyházközségi énekkarról. A Szvirida János által szervezett kórustalálkozón megismerhettük a munkácsi görögkatolikus, ortodox és református énekkarokat.

Milyen terveket szövögettek?

Hajlik Kati: Álmunk, hogy eljuthassunk egyszer Rómába is és ott, az Örök Városban is énekelhessünk. De természetesen bárhova máshova is szívesen fogadjuk a meghívásokat.

Bundáné Fehér Rita